Úgy megyek fel a lépcsőn, majd végig a folyosón, mintha a saját lakásomba érkeznék. Első emelet 5-ös ajtó :). Épp csak a kulcs hiányzik a kezemből, hogy kinyithassam az ajtómat. A csomag stimmel (mint egy átlagos háziasszony), mert tele van mindkét kezem.....
Annyit késtem, hogy már a szobában vár. Kopogok, és beszólok:
- Ide rendelték a pizzát ??
Ajtót nyit, s rögtön kommentel.
- Korán jöttél ! Még nem készültem el teljesen a meglepetéssel !
De azért szia Bicajka !
- Most akkor bemehetek, vagy várjak itt az ajtó előtt ?
- Na jó, nem bánom, gyere !
Az asztalon torta, ital, igényesen becsomagolt ajándék.....Születésnap, karácsony, készülni illet..
Az én táskámban is lapulnak meglepetések. Gyorsan ki is pakolok, ne legyen egyoldalú az ünneplés.
Sütemény, ital, tervek, programok, család, ünneplés...Mind-mind szóba jött.
Az alig várt szeretkezés pedig épp olyan csodálatos , mint eddig bármikor. Ezért is nehéz újra és újra leírni egy-egy történésben, mert ismétlésnek tűnhetne.
Úgy látszana, mintha ennyi idő után már csak rutin lenne, de ez nagy tévedés. Minden alkalommal más és más, de minden alkalommal a törődés, a gyengédség és a szeretet járja át.
Az együtt töltött nap utáni elválás is épp olyan nehéz, mint az előzőek. Minden alkalom hasonló és mégis más, ezért nehéz róla újra és újra írni, pedig tudom, hogy hiányolja az olvasnivalót, hiányolja a "túldicsérést", és azt hogy az érzéseimet megosszam vele.
Hiszen tudnia kell ; az érzéseim változatlanok, s ezt szívesen meg is osztom vele :)
Lehull az álarc
Már alakul a következő "játék". Jóvátételi farsangi beöltözéssel tartozom egy nagyon balul sikerült rövid találkozás elmaradása miatt.
" Nekem is a kizökkenés változatosságát adtad megannyiszor, szinte mindig, Akkor, ott a téren cserbenhagyottnak éreztem magamat, hogy egy mondatot sem küldtél, hogy ne várjak rád, és este fél 8 után se volt egy sor se a yahoon..
Igen ! Nagyon sajnálom, és megbántam a sietséget, s hogy nem szóltam : ne gyere ! Sokszor beleképzeltem magamat a helyzetbe, valóban elég nyomorult dolog lehetett.
A nők (köztük persze én is) azt képzelik, hogy minden pillanatban topmodellnek kell lenniük, mert ha nem, akkor a pasi nem figyel rá, elveszíti az érdeklődését iránta, kiábrándul, vagy akár szakítani is képes...
Ezzel szemben a pasik azt képzelik, ha nem tudnak 100 ( netán 150) %-ot teljesíteni az ágyban, akkor a nő soha többet rá sem néz. Netán azt gondolja róla, ; micsoda kripli ! Pedig egy-két kedves szó, a NŐre való odafigyelés, egy kis érintés épp annyira jó esik - sőt fontos is - mint egy orgazmus. Persze tudom hiába magyarázom ezt egy pasinak, úgysem hiszi el.
"Jelmez kigondolás" álarc, kalap beszerzés, készülődés. Már sokkal előbbi időpontra terveztük a találkozót,
(épp a szülinapja környékére) de a sors most sem volt tétlen. Betegségek sora jött közbe, így csak tolódott, tolódott a dátum....
De most itt közeleg a találkozó, és az ajándéknak tökéletesnek kell lennie (jelmezbe öltözés álarccal:). Minden a helyén, kaja, ruha, ital bepakolva, indulásra készen.
A célegyenesből a szokásos telefon : - mindjárt ott vagyok! Megállok a szokott helyen, s várok. Már látom ahogy átkel az úton és megnyújtott léptekkel közelít. Aztán a szokásos kopogás, s amikor odanézek, majd szívbajt kapok. A szeme előtt már ott van az álarc, úgy néz befelé.
- Jesszusom ! Te így jöttél végig az utcán ? - szólok emelt hangon, mikor beül mellém.
- Igen ! Miért ? Farsangi mulatság van, vagy nincs ? És a te álarcod hol van ? - kérdez vissza, mintha abban kellett volna vezetnem egész úton.
- Bicajka ! Nincs pardon ! Vagy viselünk valamit, vagy nem ! - épp csak azt nem tette hozzá, hogy punktum ! Már-már én kezdtem kellemetlenül érezni magamat, amiért "tényleg! miért is nem vettem fel az álarcot ?"
Nem írom, hogy az ÖTÖS, mert úgyis az ! Le- és kipakolás, mintha most érkeztünk volna haza a munka utáni bevásárlásból. Eltekintve attól az apró körülménytől, hogy délelőtt 10 óra van, a munkából jövet kissé valószerűtlennek tűnhet.
A születésnapja rég elmúlt, s nem is "lepem" meg mással, mint egy üveg itallal, hogy - elmondása szerint - ne kelljen hazacuccolni az ajándékot, s még konspirálni se, hogy hova is rejtse el....
Megjegyzem én is kaptam egy egész oldal George Clooney-t ! :))))
Az ágy végére ülve vont magához, s a megszokott kedvességgel és figyelmességgel kezdett csókolni. Az ölelése egyre szorosabb, követelőbb lett, fordulásra késztetett, a csókok elkalandoztak, átburjánzottak a tarkómra.
Keze megpihent a melleimen, majd egyre lejjebb csúszott.
- Nem gombolod ki a nadrágodat ? - kérdezte a fülemhez hajolva.
Nem válaszoltam, csak tettem amit kért. Kigomboltam, kicsit lejjebb is húztam, hagytam, hogy kilátszódjon a csípőm. Éreztem ahogy keze becserkészi a hasamat, aztán araszol egyre lejjebb, majd finoman megérinti a csiklómat.
Ott aztán megállapodott, úgy gondolta; fontos állomáshoz érkezett. Legszívesebben minden ruhámat levetettem volna, hogy minél előbb magamban érezhessem. Ám volt egy teljesítendő kötelességem. Időt kértem az átöltözésre, s a kellékekkel elzárkóztam..
Már régebben kiterveltem a jelmezt . Az álarc mellé, (mely farsang révén adott volt, s egyébként is rábeszélésre kötelező viselet lett:) felemás ruházatot "álmodtam" meg. Jó párszor voltam Nővérke, sokszor voltam Tanárnő
- varrásos harisnyában pipiskedve írva a tábla jobb felső sarkába - bár voltam más is, de ez volt a két legmeghatározóbb. Így aztán az volt a terv, hogy egyik felem Tanárnő lesz, másik felem pedig Nővérke. Fél oldalamra fehér inget, fehér harisnyát, másik oldalra fekete harisnyát vettem. Nehéz leírni, elképzelni meg még nagyobb feladat...Persze mindezt álarcban, hogy minél nehezebben legyek felismerhető :)
S mivel ez lesz (a nem titkolt) születésnapi ajándék, nyakamba egy hatalmas arany masnit kötöttem. ( Később derült csak ki, hogy ez "óriási" hiba volt )..
Előkerültem jelmezembe öltözve, s így kívántam Boldog Születésnapot. Azon nyomban sikerült a legnagyobb elismerést megkapnom:
- Hát te nem vagy normális ! Igazi MarhaRépa vagy ! - jöttek ki a száján a szavak önkéntelenül.. Pár pillanatig csak álltam, részben a saját hatásom alá kerülve, részben pedig az elhangzott mondatot emésztgettem...
- Maradj így Bicajka, ezt meg kell örökíteni ! - s széles vigyorral már vette is elő a fotó apparátot.
Igazgatott, mint egy divatbemutatón különleges ruhakompozícióban pózoló sztármodellt... Álltam így-úgy, ő meg kattintgatott. És a képeket visszanézve igazolódott be a nyakamba kötött masni fölösleges mivolta, mert az teljesen eltakarta az arcomat... Nemsokára aztán átcsapott a dolog erotikába. Az apparátot beállította az ágy végével szembe, s én már sejtettem, hogy "valami készül" ! Gyors ütemben megszabadult minden egyes ruhadarabjától, s a géppel szembe, az ágy végéhez állt.
- Szeretném látni, végignézni, ahogy simogatod magadat ! Mit szólsz ?
- Nem bánom, persze...legyen így ! - válaszoltam, s kíváncsian vártam az összjátékot. Kis terpeszben letérdeltem az ágyra vele szembe, egyik kezemmel a türelmetlen csiklómat kezdtem simogatni, másikkal megfogtam az ágy pereme fölé meredő farkát. Bizsergő izgalom vett rajtam erőt. Így, ágyvéggel elválasztva együtt lenni egészen különleges, és nagyon izgató volt. Fokozódott a tempó, egyre gyorsabban járt a kezem. Farkát a számba vettem, s ő apró kis lökésekkel jelezte, hogy szopjam csak bátran .....Néhány perccel ezután már éreztem hogy itt fogom hagyni, "elmegyek". Elélveztem. Talán a póz tette, talán a felhalmozódott vágy, teljesen más érzéseket tapasztaltam, mint máskor. Jó, tudjuk, nincs két egyforma orgazmus, csak nagyon jó, és még jobb van !
- Jó volt Nővérke ? - kérdezte, s egy csöppnyi csalódás sem volt a hangjában amiatt, hogy "cserbenhagytam".
- Igen, nagyon jó volt. ! Gyere ide mellém, ölelj át ! - kértem. Mielőtt odabújt,a fülembe súgta, hogy mindkét tenyeremmel csapjak a fenekemre (illetve a gusztaseggemre), mert - filmes nyelven szólva - ez lesz a "vége csapó". Megtettem, hát had legyen szép kerek a jelenet : )) Ám ekkor már fél szemmel a gépét fixírozta, érdekelte milyen lett a - szigorúan 18 éven felüli szemeknek való - esemény :) Megelégedéssel konstatálta - én nagyon egyetértettem - hogy a felvétel IS jól sikerült...Izgalmas volt együtt visszanézni a jelenetet...Kis monitor, nagy élvezet !
Ölelkezve lefeküdtünk, bár ő már mocorogva jelezte; szeretne részesülni az élvezetekből. Számba vettem, csókoltam, szoptam, simogattam. Mintha viszonozta volna a látványt, ő is magához nyúlt, keze közben néha a
számhoz ért, s ez nagyon jó volt.
Mindig is csodálatosan izgató ahogy előttem maszturbál. Mesélt már arról, hogy ha hiányzom neki időnként , zuhanyozás közben kielégíti magát . Bevallom én már ennek a a gondolatától is felizgulok.
- Ülj rá Bicajka ! - kért, kezében fogta a farkát, és belém illesztette. Nem gyakran használjuk ezt a pózt, s akkor sem sokáig. Most is így volt. Pár mozdulat után arra kért, forduljak meg. Hátulról megfogta a derekamat, és lassan, apró mozdulatokkal egyre beljebb haladva magára húzott. Aztán a lassú és apró mozdulatok fokozatosan erősödtek, néha szinte a gyomromig hatoltak.
Megfejthetetlen számomra , hogyan tudunk ennyi szenvedéllyel szeretkezni. Talán úgy érezzük, még mindig nem pótoltuk be az elmulasztott éveket.
Kiszáll a kocsiból, intek neki, de nem tudok visszanézni rá. Indexelek, s elindulok. Csak a visszapillantóból látom amint áll a járdán és nézi ahogy elhaladok. Talán arra gondol, vajon felveszem-e mégis a maszkot ?
Maszkban, vagy anélkül, elfacsarodik a szívem......mert kell ez a pasi ...!!
