" Lágyan megöl a dalával..."
Szól a dal, és eszembe jut a kérdése:
- Hol találod meg épp azt a dalt, ami az aktuális témához épp passzol ?
- Nem tudom. Csak kattintok, és már ott is van előttem....Tudod !! Nincsenek véletlenek !
Most én kérdezném tőle:
- Te hogy találtad meg ezt az érzelmes gyönyörű dalt ?
Csodás volt hallgatni. Bevallom (bár ILYet nem szokás "kiadni") még meg is könnyeztem...Csaknem minden régi, - és még a legrégebbi - hangulat, érzés is felszínre tört bennem. Fájóan éreztem a hiányát, vágytam, hogy megöleljen, hogy együtt érezzük ugyanazt a borzongást, mint amit én érzek most. Vágytam a közelségét, a homlokcsókját .
Az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk egymástól. Nagyon kevés találkozás, a hétköznapi dolgok nyomása, más elfoglaltságok álltak közénk. Ez aztán magával hozta azt az érzetet, mintha már nem is lennénk annyira fontosak egymásnak.
Talán már nem is kellene erőltetni ezt a dolgot......
.....talán már "túl öregek" vagyunk ???
Efféle kétségek fordultak meg a fejemben, s ehhez társultak a sablonos, rohanásaink közben elhangzó telefonbeszélgetések.
De ez a dal, mindent megcáfolt...
Mennyire másképp gondolkodik egy nő, mint egy férfi ! Mennyivel többet képes belelátni ugyanabba a dologba! Mennyivel emocionálisabb, mennyivel álmodozóbb egy női agy... Bezzeg a férfi ! Csakis a racionális dolgokat értékeli, díjazza ! Persze azért néha van ez alól is kivétel ! Például ha kilátásba kerül egy kiadós "napfogyatkozás".
Jól példázta ezt a dal küldése utáni telefonbeszélgetés. Szinte ugyanezt a kérdést tettem fel:
- Hol, hogy találtad ezt a dalt ? S a válasz meglepő volt....
- Valamit nézegettem, és oldalt felkínálta ezt a Frank Sinatra dalt. Kiváncsi voltam, mert tudtam, hogy az eredetit nem ő énekelte, az sokkal korábban már elhangzott.
Nnnnnna !!! Hát valahogy ilyen lehet egy "álomgyilkolás".......
Aztán erre alaposan rácáfolt, amikor a telefonbeszélgetésünk vége felé váratlanul ez a mondat hagyta el a száját:
- Tudod hogy mennyire szeretlek Bicajka ??
Egyszerre lettem paff és végtelenül boldog,. Hihetetlen, hogy ezt a szót kimondta, az immár 10 éve tartó románcunk ideje alatt - ha jól számolok, és jól is emlékszem - talán harmadszor .....
Mindegy is ! Nem ez a lényeg, hanem maga a tény. És bármILYen mértékű a hiányérzet, a kissé kiábrándult hangulat, a másirányú elfoglaltság, egy ILYen mondat mindent felülír. Visszaadja a régi-régi érzéseket, emlékeket, s a reményt, hogy nem múlt el semmi.
Mert EZ oLYan, ami nem múlik soha !!!!
