Néha neheztelek rá, körülményesnek érzem. Magyaráz, oktat, "kötekedik". Nem direkt, csak mert éppen ilyen napja van. Arra gondolok ; hiányzik nekem még egy morgolódó pasi ?
Aztán egy pillanat alatt meg is születik a válasz : persze hogy hiányzik ! Nagyon is !
Tudom hogy nem találkozhatunk, s ettől türelmetlenebb, érzékenyebb vagyok. De nincsenek kétségeim, bármilyen hosszú ideig nem látjuk egymást, semmi nem változik. Soha nem lennék képes nélküle létezni, s tudom ő is épp így érez...
De már éledezik a szeptemberi újrakezdés szele. Érkeznek a szexista levelek, jönnek a mienkhez hasonló, netről mentett írások.
Ott van a levegőben a közelgő találkozás. Néhányszor azzal viccel, hogy valami ismertetőjelet kell magunkkal hoznunk, nehogy "eltévesszük egymást" .
Minden porcikám hiányolja. Nem is szeretnék mást, mint hogy átöleljük egymást, s jó hosszú ideig szó nélkül ölelkezve maradjunk .
Már voltak tervezett napok, de néhány dátumot felül kellett írnunk. Sajnos sok minden közbejött, így egyre csak halasztottuk a találkozást.
De végre van fix nap. Elemlámpa játékot tervez...
A dresszkód szigorúan világos fehérnemű, hisz' a fekete elnyeli a fényt....( FIZIKA ! :)
És nehogy egyszerű legyen az élet, még ez a nap sem úgy alakult, hogy tökéletes legyen.
Késve tudtam indulni, így több mint egy órát veszítettünk.
A HC parkolójában várt. Furcsa-édes érzés volt újra látni négy és fél hónap után..Borostás arcán a félmosollyal egy pillanat alatt átértékelteti velem az összes kételyemet.
Fölösleges írnom, hogy Vörös Szalon, mert már hosszú ideje itt ez a "mi szobánk". Megnyugtató érzés újra itt lenni vele, tudni hogy van egy kis "menedékhely", ahol "más az élet".
Először egy elmaradt, és egy kissé előrehozott névnapot ünnepelünk. Előkerül a megszokott bor, a meglepetés torta, s még néhány apróság, melyeknek majd fontos szerepük lesz a továbbiakban.... A legfontosabb maga az ELEMLÁMPA...És nem ám egy ! Mondhatnám, az elemlámpák tárházát vonultatja fel. Ráadásként még én is beszereztem egyet az ajándék mellé ! Egy üveg NUTELLA, aminek a szerepe még titkos.
A MR-ság már 100%-ban (sőt 150%-ban) biztosítva van !
Miután elfogyasztottuk a tortát, az ölébe ültet, s mintha hivatalos közlendője lenne, úgy kezdi:
- Kedves Ünnepelt Hölgyem, úgyis mint Nővérke ! Szeretném előterjeszteni a napirendi pontokat.
Először is, - mivel eléggé beteg/náthás vagyok - a gyógyszer bevételét javasolom . Majd miután ez megtörténik, következhet az elemlámpa(lámpák) használatba vétele.
A további napirendi pontokról külön kiegészítő előterjesztést készítünk. Kérdezem a jelenlévő Hölgyet (sajnos nem Hölgyeket:) elfogadja-e a naprendi pontokat. Kérem, kézfeltartással jelezze ezt !
Mivel hivatalos az értekezlet, szavazok. Felemelem a kezemet, ezzel jelzem, részemtől oké a napirend.
- Rendben ! Ellene ? Tartózkodás ? Nem volt, így megállapítom, a napirendet egyhangúlag elfogadtuk.
Mint Nővérke, kötelességem ellátni a beteget, nem nézhetem tétlenül, hogy szenved a náthától. Mindketten megszabadultunk a ruháinktól, így téve hatékonyabbá a kezelést.
- Arra gondoltam, hogy a cickókat a gyógyszerrel (ami nem más, mint maga a NUTELLA:) gazdagon bekenjük, s én közvetlenül a számba adagolom, nehogy kárba vesszen egy cseppje is....
Mélyen bevette a mellemet, úgy szopta, nyalta róla le a gyógyszert. Mindketten maszatosak voltunk, mire véget ért a kezelés...Hatékonynak bizonyult, mert azon nyomban elmúltak a betegség tünetei. Témát váltott, s új teendőbe fogtunk.
Előkerültek az elemlámpák. Kiválasztottuk a legmegfelelőbbet. A bugyimba nyúlt, s óvatosan a pinámhoz illesztette a lámpát. S íme a fizikai tétel a gyakorlatban is megállta a helyét. A dresszkód nem volt hiábavaló, a lámpa fénye áthatolt a bugyim vékony szövésű anyagán, és sejtelmesen világított. Elégedett volt, mert hátulról belecsókolt a nyakamba, s gyengéden a tükör elé állított. Fényképezőgépet ragadott, igazgatott, beállított. Sok variációban megörökítette a látványt, s minden kattintás után megmutatta az elkészült képet.
Felkorbácsolt a dolog. bizsergett a puncim - nem csak attól, hogy melegített a lámpa - nagyon kívántam. Igazgatott, forgatott kattintgatott, én meg alig bírtam magammal....Elégedett volt a "munkájával", én meg alig vártam, hogy magához öleljen, s érezzem ahogy belémhatol....
Végre az ágyra kerültünk, a következő adag gyógyszer a puncimra került Elém térdelt, fenekem alá párnát tett, s indulhattunk a gyönyör felé vezető úton. Mohón nyalt, mintha a majd' féléves elmaradást akarná bepótolni.
Mire elfogyott a kence, alaposan fel voltam izgatva. Simogattam a csiklómat, ő pedig belém mélyítette az ujjait.
A sokhónapos szünet (néhány masztit kivéve) furcsa hatással volt rám. Alig nyúlt belém, már éreztem ahogy érlelődik a gyönyör. Ettől aztán alaposan meglepődtem, annyira, hogy az érzés egy pillanat alatt elillant.
Ám a tudat, hogy vele vagyok, hogy akar engem, hogy kívánom, átsegített a holtponton. Pár perc telt csak el, és már élveztem is a keze alatt,
- Te jó ég ! Hogy bírtam nélküled ennyi ideig ??
Nem vártam választ, hozzásimultam, élveztem őt. Élveztem hogy végre itt van. Nem csak levélben, vagy telefonon "malackodunk", hanem végre a valóságban.
- Sorra szeretnék kerülni Bicajka ! - hívta fel a figyelmemet, nem akarta hogy elcsituljon a vágya. Kibújtam a karjaiból, lecsúsztam az ágyékához, számba vettem a farkát. Éreztem rajta a sürgető vágyat, apró lökésekkel került egyre beljebb, s lassan kitöltött.
Lenyúlt, kezével jelezte már otthagyhatom. Hanyatt fektetett, jött belém s én a lábaimmal átkaroltam.
Szeretem ezt a pózt ! Az egész puncim érintkezik vele, a csiklómat is dörzsöli, simogatja a farka töve.
Pózt váltunk, hátulról közelít, élvezni akarja a guszta seggemet. Néha azt gondoltam dühös, olyan erővel lökte belém a farkát, s mintha követelte volna a kimaradt időt, mintha be akarná pótolni. Aztán hirtelen belém feszült, s hihetetlen mennyiségű forró nedvvel töltött meg. Egy ideig nem szállt ki belőlem, úgy tett, mintha ott akarna maradni.
- Szeretlek Bicajka ! Te vagy az életem "megédesítője", elfeledteted velem a koromat, a gondjaimat.
- Drága Csacsy Medvém ! Ilyen vallomást nem kap más, csak egyedül én !
Kicsusszant belőlem , mellém feküdt, átölelt. Boldog fáradtság vett rajtunk erőt. Alig tudtam kikászálódni hogy megmosakodjak. Aztán visszafeküdtem mellé. Már csak foszlányokat hallottam a mondataiból, elaludtam.
Nem tűnt hosszú időnek míg magamon kívül élveztem a boldog fáradtságot. Nem tudom ő is aludt-e, (kétlem, hogy nem:) de mikor felébredtem, már nyitva volt a szeme.
- Nővérke ! Ma teljes diétás nap van ? Nem kapunk kórházi kosztot sem ?
Értetem a célzást, előpakoltam a szendvicseket.
Mint minden alkalommal, evés közben megered a nyelvünk, nagyon jókat tudunk beszélgetni. Most sem volt másképp. Még pihentünk egy kicsit, aztán összekészülődtünk, s elindultunk.
Nem a szokott helyen búcsúztunk, csak a sarokig mentünk együtt (naná hogy kocsival:). Amikor hazafelé kanyarodtam beszippantott a forgalom. Nem láthattam ahogy távolodik, s emiatt hiányérzetem támadt.
Aztán arra gondoltam milyen jó érezni hogy ennyi év után sem rutinos a szeretkezés. Minden alkalom más, de mindig tele szeretettel, vággyal, kíváncsi felfedezéssel...mindig valami újdonság, valami érdekfeszítő, vagy néhány mocskos, "butácska" mondat dobja fel az együttlétet.
Olykor egy elemlámpa, vagy egy üveg Nutella :)
Már régóta biztos vagyok benne, hogy egymásnak lettünk teremtve.
