Nemsokára karácsony. Lótás-futás, küszködés a teendőkkel. Szorít az idő, várom, mikor kéri, nézzem meg a naptáramat.
Aztán jön a kérés: - "Jó lenne ha naptárt nézegetnél, de sürgősen ! " - csak így ! Hirtelen és azonnal !
Bár sok a program, de nem kétséges hogy találok egy napot, amikor eltűnök vele a mi világunkba.
Minél többször gondolok erre, annál jobban ráhangolódok, szinte már "lázban égek". Persze ő is tesz rá pár lapáttal.
"Vigyázz széplábú ! Nem megbotlani a szőnyegbe' ! ILY" - válaszolt.
Most kellene odamennem, összecsókolnom mindenért amit érzek; hálát, szeretetet, szerelmet, boldogságot, büszkeséget, vágyat, s - ki tudja még felsorolni - mindezek keverékét.
- Ki kísér majd el ? - kérdezte néhány nappal ezelőtt.
- Az egyik gyerekem. Legalább valaki legyen rám büszke! - válaszoltam, és mérhetetlenül magányosnak éreztem magamat. Sokkal jobban, mint máskor, hiszen ha kiállok a pulpitusra, legalább tudjam, hogy valahol ott ül valaki, aki hozzám tartozik, és osztozik az örömömben-
Olyat cselekedett, amivel bizonyította, hogy olyan odaadással, alázattal tud szeretni, mint senki más .
Már csak négy nap, és láthatom, megérinthetem, csókolhatom, s az övé lehetek újra, meg újra."
Ilyen válogatásokkal melengeti a szívemet. Kikutatja a régebbi írásaimból az ideillő részeket, és még pár mondattal tetézi is. Ráadásul egy gyönyörű dalt is elrejt a sorok közt !!!
- Remélem, nem tűnik erőltetettnek, hogy ide idéztem. De ez a "már csak négy nap, és láthatom, megérinthetem, csókolhatom ..."ez pontosan azt fejezik ki Bicajka, amit most érzek : )))))
(jók, sőt gyönyörűek ezek a blogok, öröm olvasni, visszatekinteni)
Én miért nem olvasgatok a bejegyzések között ? Hiszen annyi érzelmet hoz a felszínre. Azt gondolja az ember, talán már nem is léteznek, annyira mélyre ásta az idő....Pedig nagyon is ! Felkavaróak, visszaidézik a gyönyörű napokat, a legszebb pillanatokat.
A múltkori találkozásról nem írtam. Már előtte is sokat tépelődtem, és úgy tűnt, akkorra érett meg az elhatározás.
Nem is volt felhőtlen az akkori napunk. Kicsit távolinak éreztem, pedig épp olyan figyelmes, kedves volt, mint máskor. Inkább magammal volt bajom. Azon a napon kellett orvoshoz mennem, voltak rossz előzményei is a dolognak, ezért úgy készültem, hogy nem is lesz szex....Ez rettenetesen zavart, rányomta a bélyegét mindenre.
Zavart, hogy ezt el kell mondanom neki, zavart, hogy nem tudtam miként fog reagálni, zavart, hogy ha mégis akarja a szexet, hogyan fogok reagálni.
És igen, persze hogy akarta a szexet. Óvatosan, szinte minden rezdülésemre figyelve szeretett. Hogy is tudtam volna ellenállni ? Elég ha megérzem a borostás arcát ahogy kúszik felfelé a combomon, ahogy megérzem a forró leheletét a puncimon, s elfelejtek mindent.
Nem hatolt belém, - talán óvni akart - az ujjaival tett boldoggá.
Én miért nem olvasgatok a bejegyzések között ? Hiszen annyi érzelmet hoz a felszínre. Azt gondolja az ember, talán már nem is léteznek, annyira mélyre ásta az idő....Pedig nagyon is ! Felkavaróak, visszaidézik a gyönyörű napokat, a legszebb pillanatokat.
A múltkori találkozásról nem írtam. Már előtte is sokat tépelődtem, és úgy tűnt, akkorra érett meg az elhatározás.
Nem is volt felhőtlen az akkori napunk. Kicsit távolinak éreztem, pedig épp olyan figyelmes, kedves volt, mint máskor. Inkább magammal volt bajom. Azon a napon kellett orvoshoz mennem, voltak rossz előzményei is a dolognak, ezért úgy készültem, hogy nem is lesz szex....Ez rettenetesen zavart, rányomta a bélyegét mindenre.
Zavart, hogy ezt el kell mondanom neki, zavart, hogy nem tudtam miként fog reagálni, zavart, hogy ha mégis akarja a szexet, hogyan fogok reagálni.
És igen, persze hogy akarta a szexet. Óvatosan, szinte minden rezdülésemre figyelve szeretett. Hogy is tudtam volna ellenállni ? Elég ha megérzem a borostás arcát ahogy kúszik felfelé a combomon, ahogy megérzem a forró leheletét a puncimon, s elfelejtek mindent.
Nem hatolt belém, - talán óvni akart - az ujjaival tett boldoggá.
Kopog mint mindig, s már az arcán a félmosoly. Befészkel, szemügyre vesz, dicsér, csókot kér. Én meg feszengek a vezetőülésben, ilyenkor nem nagyon tudok mit mondani. Még kicsit hozzá kell szoknom hogy itt ül mellettem, s igazából nem szívesen "smárolok" már a nyílt utcán.
Indulok, jobb ha a biztonságos zugunkban vagyunk. Ugye nem meglepő, hogy ma is az Ünnepi Vörös Szalon
a miénk.
Születésnap és Karácsony, így aztán nem csoda, hogy mindketten jó nagy csomaggal érkezünk.
Indulok, jobb ha a biztonságos zugunkban vagyunk. Ugye nem meglepő, hogy ma is az Ünnepi Vörös Szalon
a miénk.
Születésnap és Karácsony, így aztán nem csoda, hogy mindketten jó nagy csomaggal érkezünk.
- Kizárólag 1 szendvicset kérek ! Nem kell engem meghizlalni ! - mondta előzőleg, s nem volt vicces a hangja.
Mit volt mit tenni, szót fogadtam.
Az ajándékbontás mindkettőnknek okozott meglepetéseket. Volt szülinapi ország- tortaszelet, bor, pezsgő....
Feloldódnak a még megmaradt gátlások, eluralkodik a vágy.
- Elhoztad a kellékeket Béjb ? - kérdezi. Most rád adom az alvómaszkot, és nem leselkedhetsz.
Mit volt mit tenni, szót fogadtam.
Az ajándékbontás mindkettőnknek okozott meglepetéseket. Volt szülinapi ország- tortaszelet, bor, pezsgő....
Feloldódnak a még megmaradt gátlások, eluralkodik a vágy.
- Elhoztad a kellékeket Béjb ? - kérdezi. Most rád adom az alvómaszkot, és nem leselkedhetsz.
Lekerül a bugyi is, csak a széplábamon marad a varrásos combfix, bár gyanítom, ma nem fogok pipiskedve írni a tábla jobb felső sarkába.
Hanyatt fektet az ágyon, beolajoz, és apró mozdulatokkal simogat. Siklik rajtam a keze, egyre közelebb kerül
a pinámhoz, aztán belecsusszan. Mintha kínozni akarna, lassan mozgatja az ujjait bennem.
Megfordul, fejét a lábam közé fúrja, farkát felkínálja a számnak. Élvezzük, nyaljuk, csókoljuk egymást. Mennyei érzés belefeledkezni egymásba.
Váratlanul megfordul, misszionárius pózba kerülünk. Fölém hajol, megcsókol és csak annyit mond: szeretlek !
Kisbicaj, Bicajka, Béjb nélkül, egyszerűen csak ennyit: szeretlek.
Hanyatt fektet az ágyon, beolajoz, és apró mozdulatokkal simogat. Siklik rajtam a keze, egyre közelebb kerül
a pinámhoz, aztán belecsusszan. Mintha kínozni akarna, lassan mozgatja az ujjait bennem.
Megfordul, fejét a lábam közé fúrja, farkát felkínálja a számnak. Élvezzük, nyaljuk, csókoljuk egymást. Mennyei érzés belefeledkezni egymásba.
Váratlanul megfordul, misszionárius pózba kerülünk. Fölém hajol, megcsókol és csak annyit mond: szeretlek !
Kisbicaj, Bicajka, Béjb nélkül, egyszerűen csak ennyit: szeretlek.
Komolyan, átgondoltan hangzott, ezt a szót így még soha nem hallottan tőle. Benne volt az egymás nélkül eltöltött hosszú idő minden vágyakozása. Ugyanaz az érzés, ami bennem is felgyülemlett. Beleborzongtam a hangjába. Mélyen megérintette a lelkemet, s ez mindennél többet jelentett.
Csókolta a melleimet, ujjai alul kalandoztak, s nem csak a puncimban, hanem valamivel hátrább, a fenekemben is érzem az ujjait. Óvatosan tágít, s egyre kéjesebb érzés jár át. Kattant az olajos flakon teteje, mindkettőnket alaposan beolajozott. Aztán éreztem, ahogy a makkja a nyílásomhoz érkezik. Óvatosan, centiről-centire került beljebb. Áthatolt mindkét zárógyűrűmön, és lassan mozogni kezdett. Hazudnék ha azt mondanám, nem éreztem némi fájdalmat, de az élvezet, az izgalom feledtette. Teljesen ellazultam és nagyon élveztem. Izgattam magamat, s egyre közelebb kerültem a csúcshoz. Már éreztem ahogy tolakodik az érzés nem engedtem el a csiklómat, aztán hallottam a saját hangomat:
Csókolta a melleimet, ujjai alul kalandoztak, s nem csak a puncimban, hanem valamivel hátrább, a fenekemben is érzem az ujjait. Óvatosan tágít, s egyre kéjesebb érzés jár át. Kattant az olajos flakon teteje, mindkettőnket alaposan beolajozott. Aztán éreztem, ahogy a makkja a nyílásomhoz érkezik. Óvatosan, centiről-centire került beljebb. Áthatolt mindkét zárógyűrűmön, és lassan mozogni kezdett. Hazudnék ha azt mondanám, nem éreztem némi fájdalmat, de az élvezet, az izgalom feledtette. Teljesen ellazultam és nagyon élveztem. Izgattam magamat, s egyre közelebb kerültem a csúcshoz. Már éreztem ahogy tolakodik az érzés nem engedtem el a csiklómat, aztán hallottam a saját hangomat:
- Megyek !! - és olyan érzés kerített hatalmába, amit eddig még soha nem éltem át. Análisan még soha nem élveztem el. (Bár hozzátartozik, alig volt részem anális közösülésben) ,de ez az érzés szinte leírhatatlan. Nem hasonlítható a hüvelyi orgazmushoz, valami egészen más, valami mennyei ! Egymást átölelve tértünk magunkhoz.
Aztán előkerült a szigorúan 1 szendvics. Persze fejenként. Evés közben beszélgetés, "világmegváltó" gondolatok, munkahelyi titkok, s ki tudja még mennyi minden nem esett szóba, hiszen annyi ideje nem volt lehetőségünk erre.
Aztán előkerült a szigorúan 1 szendvics. Persze fejenként. Evés közben beszélgetés, "világmegváltó" gondolatok, munkahelyi titkok, s ki tudja még mennyi minden nem esett szóba, hiszen annyi ideje nem volt lehetőségünk erre.
- Nővérke ! Szabad aludni ? - közben már helyezkedik, átölel, szinte mozdulni sem tudok. Hozzábújok. Még kitartóan beszél, bár egyre nagyobb kihagyásokkal. S már szuszog, de azért még szorít rajtam egyet, nehogy elillanjak. Már mélyen alszik. Én még nézem a tévét egy ideig, aztán én is beleveszek az álomvilágba.
Régóta vártam már ezt a meghitt együttlétet. Minden érzés felszínre tör, kavarog bennem.... A boldogság, hogy együtt vagyunk, s szomorúság az elválás miatt.
Nagyon utálom a napnak azt a részét. Nézni, ahogy távolodik, s tudni hogy sokáig nem látom...
Nagyon utálom a napnak azt a részét. Nézni, ahogy távolodik, s tudni hogy sokáig nem látom...
Valami rossz érzésre ébredek, hirtelen nem is tudom hol vagyok...De ahogy megérzem az ölelését, oldalra pillantva ránézek, már tudom ; a legjobb helyen vagyok, ahol lehetek.
Lassan ő is magához tér, s mindketten öltözködünk, összepakoljuk a levedlett holmijainkat. Közben előveszi az okos telefonját. Képeket mutat. Régi, fiatalkori képeket magáról. Néhány évvel korábbiakat, mint amikor megismertem. Összeszorul a gyomrom, egy pillanat alatt felidéződnek bennem azok a régi évek, s olyannak látom magunkat, amilyenek akkor voltunk.
Napközben, amikor elszaladok pisilni, eszembe jut, ahogy a rejtekhelyünkön - naná hogy a HC-ben - elém guggol, kezét alámdugja és az megmártózik a forró, intim levemben. Perverz és mégis megható. Én magamhoz ölelem a fejét, melleim közé szorítom és megcsókolom. Annyi szeretet, vágyakozás, különlegesség van benne, mint egy mellőzött kamaszban.
Ma sem értem, hogy akkor, sok-sok évvel ezelőtt, az " Egyszer volt, hol nem volt"-ban miért is nem mentettük meg magunkat időtlen időkre egymásnak ?
Ma sem értem, hogy akkor, sok-sok évvel ezelőtt, az " Egyszer volt, hol nem volt"-ban miért is nem mentettük meg magunkat időtlen időkre egymásnak ?
Ám a "mi lett volna ha ?"...már régen nem érdekes.
Sokkal érdekesebb ami most történik velünk, s az hogy újra vagyunk egymásnak .
