"- A nyakláncodról miért hallgatsz ??  
Véletlen volt a megfogása, vagy netán üzenet ? Te kis titokzatos ! "

Nem gondoltam, hogy épp ezt a mozdulatot veszi észre a képen, bár nem volt kimondottan arra a pillanatra kihegyezve. 

Furcsa, szomorú -keserédes története van ennek az aranyláncon függő igazgyöngy medálos ékszernek, mely a mai napig "varázserővel" bír. Nekem legalábbis azzal.   
Már esett róla szó az egyik bejegyzésben. 
Amikor megkaptam tőle, még nem sejtettem hogy búcsúajándéknak szánta. Miből sejthettem volna, hiszen nem mondta.
Hála az égnek másképp döntött. Búcsú nem lett, ez a nyakék viszont mementó. 
Ha a nyakamba teszem  máris közelebb érzem magamhoz. Mintha átölelne, mintha simogatna...
Néha megérintem, hol akarattal, hol csak ösztönösen. Megbizonyosodok róla, hogy "velem van" . 
Nem beszéltünk erről, nem volt téma a lánccal való kapcsolatom. Ám most "lebuktam".  
A képen jól látható, hogy az ujjaim között tartom a gyöngyöt, - ösztönösen, vagy akarattal, mindegy is - hogy a társaságban ezen keresztül ő is velem legyen, hogy érezzem ; Ő van nekem !
Az igazgyönggyel bárhová magammal tudom  vinni.
Így történt akkor is, ez látható a képen. Szerintem mindezeket ő is épp ilyen jól tudja, csak meg akart bizonyosodni. 
 - Tartozol ám nekem  ! A nyakláncról feltett kérdésemre nem válaszoltál ! 
 - Tudom, de nem felejtettem el !  Észben tartom, ne félj !
Nem fogja feladni, addig "nyúz", amíg meg nem tudja a 'nagy titkot" .  Azt a titkot, amit mindig is tudott. 

A "szakítási kísérlet" után sokszor eszemben járt, mi lett volna, ha megvalósul a szándék. Ha manapság néha gondolok rá, még mindig rossz érzés tölt el.
Hála legyen mindenkinek, aki úgy akarta, hogy megmaradjunk egymásnak.

(bár nem ártana megkérdezni a "másik felet" is :)