- Bicajka ! Kell neked egy ilyen Csacsy Öreg Medve ??
Többször elhangzott már a szájából,ez a kérdés, mintha azt sugallná, hogy én mondjam ki a a "végső szót".
Nem is kicsit sikeredett szokatlanra az utolsó találkozásunk. A HC meg sem közelíti egykori önmagát. Hosszasan várakoztunk, mire bejutottunk a szobába - ami már nem a valamikori híres Vörös Szalon - az összetolt egyszemélyes heverők, a sarokba tolt éjjeliszekrények, odavetett székek közé . ( s ráadásul most sincs éjjeli lámpa !)
Azért a welcome drink nem maradt el, bár az ágy végére sem tudott ülni a kedves, hiszen az sem volt. Az előre megbeszélt, s általa oly sokszor elképzelt "filmforgatás" is elmaradt.....

Hazaérve  újra elővettem a kétpéldányos könyvemet, beleolvastam, és most ütött szíven igazán a valóság.
Most éreztem át azt, amit  a könyv átadásakor nem annyira tudtam kifejezni. Mit is jelent az elmúlt 10 év, s mit jelent nekem Ő, mit jelent ez az ajándék......s valóban mit jelentek neki én....

Soha nem írtam az életkorunkról, de most - a valósághoz való hűség  kedvéért - utalnom kell rá. Bár aki beleásta magát a történetbe, könnyen kiszámolhatta.
38 év után találkoztunk újra, s az első alkalommal sem voltunk serdülőkorúak. 10 éve vagyunk együtt .
Ha ehhez hozzáadjuk a hajdani életkorunkat, hát szerintem nem másodfokú egyenlet.
Finoman szólva is igencsak tapasztaltak vagyunk. :))) Úgy is lehet mondani ; mérsékelten fiatalok....
Ha "kesergek" a koromon, azt mondja : Úgy szeretlek, ahogy vagy ! Igaz, hogy látszik már a testeden az idő múlása (finoman szólva), de vigasztaljon, hogy én sem fiatalodom....
Néhány éve megszületett az első unokája (erről írtam már egy fejezetben). Nekem akkor már volt kettő, s azóta született még egy.
Bizony, ezek az események - legyünk őszinték - nem a fiatalságtudatunkat erősítik.

Az utolsó évünk kicsit "döcögősre" sikerült. Már nem volt akkora hév, nem voltak kitörő sikerélmények a szexben, sok elfoglaltság akadályozta a találkozást, s ráadásul a HC is összeomlóban volt....
Két alkalommal "csak" cukrászdában találkoztunk, feszélyezve, összesimulás nélkül. Ez leginkább az én hibám belátom. Folyton azt éreztem/érzem, mintha illetlenséget követnék el, mintha mindenki tudná, hogy épp most csalom a férjem.....Ráadásul mindkét alkalommal azt vettem ki a szavaiból, hogy igazából ő már feladta kettőnket. A szokásos : "már öreg vagyok, a szex sem sikerül mindig, fáradt vagyok, mégis annyi mindent kell csinálnom......ráadásul te sem vagy lelkes, közhelyekről beszélgetünk, sokszor a telefonok sem alkalmasak, ritkán akarsz találkozni..."
S akkor jött a jól ismer mondat: - Bicajka ! Kell még neked egy ilyen Csacsy Öreg Medve ??

Az utolsó HC-ben töltött  - kicsit sem nevezhető élménynek - félnapunk aztán "mindent vitt" . Majd' 2 órát vártunk mire megkaptuk a szobát. Persze - mint már említettem - meg sem közelítette a valamikori helyet. Szedett-vedett berendezés, kérésre kapott pohár, szappan...Szóval elkeserítő volt.
Ettől is kicsit feszélyezett volt a hangulat, nehezen hangolódtunk egymásra. Ám a szája, a nyelve - amivel üdvözölte a puncimat - az régi volt. Nem kellett sok idő és eljuttatott a csúcsra. Ez az érzés - annak ellenére, hogy már nem igénylem annyira a szexet - semmit nem változott. Felemelő, megnyugtató és boldogító volt most is, mint eddig bármikor.
Aztán ő következett. Számba vettem, de a próbálkozásom több-kevesebb sikerrel járt. A körülmények, az összetolt ágyakat elválasztó fa keret, amire néha rátérdeltem, nem javított a helyzeten. Hátulról belém hatolt, de néhány lökés után feladta.
Újra szopni kezdtem. Kezével segített, egyre jobban átvette az irányítást. Már kemény volt a farka, mégsem élvezett el. Amikor a térdem "feladta" felegyenesedtem, s néztem, ahogy maszturbál. 
Elélvezett, de nem volt az arcán az a határtalan boldogság, amit korábban láttam...Elfáradt.
- Ez van Bicajka. Megöregedtem. - szólalt meg szinte lemondóan.
- Én sem lettem fiatalabb. Tudod, leginkább le sem vetkőznék. Ha a tükörben látom magamat meztelenül, nem vagyok boldog a látványtól.
- Igen, én is látom a te testeden is az öregedés nyomait, de nincs ezzel semmi baj. El kell fogadni, s örülnünk kell, hogy még ebben a korban is  érdeklődünk a szex  iránt. 
- Azért bevallom, én már nem vagyok annyira lelkes, mint valamikor, pár évvel ezelőtt.

Összesimulva feküdtünk egymás mellett . Mindketten "emésztettük" a valóságot, a tovatűnő ifjúság meg együtt érzően nézett bennünket valahonnan a távolból. 

Néha kimarad egy-egy nap, nem mindig van lehetőség a telefonálásra. Általában nálunk van itthon valaki, s így nincs lehetőség a beszélgetésre. 
Ám néhány napja váratlan ajánlatot kaptam....Egy kis összefutásra invitált, mert errefelé van dolga. Nem mondtam ellent, hiszen mindig jó vele MR-pulni (IS).....

Ám a mai találkozás különösen félresikerülten alakult. Az idő is szomorú volt, sötét felhők takarták el a napsugarak útját. Szakadó esőben, egy fölöslegesen megtett kör után (nem kanyarodtam be időben a "várakozási helyre") értem csak oda.
Végre megálltam mellette, ám hiába "stoppolt" a kaparós sorsjeggyel ( mint valamikor, amikor a nyeremény reményében bízott egy jó kis markecolásban), eléggé nyűgös voltam már, nem vettem a lapot....

Beszállt, s már indultunk is...maszekot intézett volna, de az is sikertelen volt. Egy pár nappal ezelőtt kinézett egy kis panziót, talán van esély új helyet találni...
- Elgurulunk oda ? Megnézzük a helyet ?- kérdezte, s éreztem a hangjában a reményt: hátha lesz új búvóhelyünk !
Végre megtaláltuk a házat, rajta a kopott táblával. Ám hosszas, sok alkalommal történt csengetés után sem jött senki kaput nyitni.
Láttam az arcán a végtelen csalódást, a reménytelenséget. Nem vigasztalhattam, hiszen én sem tudtam más megoldást.
Visszaültünk a kocsiba. Szakadt az eső, ráértünk, egyikünknek sem kellett rohannia. Mégis, mintha udvarias ismerősök lennénk. Bevallom egyáltalán nem voltam "aktív", nem kezdeményeztem, sőt még a közeledést is szinte elutasítóan fogadtam. 
Beszélgettünk magunkról, sokszor átrágott dolgok kerültek elő, de nem jutottunk sehová. Sajnos a helyzetünk még bonyolultabb jövő elé néz, változás állt be a családban, ami még a napi telefonokat is akadályozza...
Úgy tűnt, minden és mindenki ellenünk van, s én sem vagyok a helyzet magaslatán...
Visszaindultunk a találkozási helyre. Nem volt hosszas búcsúzkodás, egy majdnem csók, s már el is váltunk. 

Rettenetesen éreztem magamat. Tudtam hogy nagymértékben hibás vagyok, mégsem tettem semmit. Bevallom, néhányszor megfordult a fejemben hogy el kellene engednünk egymást. De végiggondolva rájöttem, nem tudom elengedni, képtelen vagyok elszakadni tőle.
Nem jött a szokásos levél ; rendben hazaértem....hiányzol, jó volt veled....Én sem írtam semmi ilyesmit. Végtelenül szomorú voltam, szégyenérzettel és haraggal volt tele a szívem....Mi a jó ? Hogyan tovább ? Milyen legyen a folytatás ? Tanácstalan voltam.
Tudom, hogy őt is szomorúsággal töltötte el a helyzet. 

"Nézd,  tüske van bennem - nem tagadom - a tavaly nyári dolgok óta. (nem akartál találkozni mikor a városban jártál,  hosszan nem válaszoltál, csapdahelyzet kitalálása, vállamhoz sem értél..) A telefonok is furcsák, korlátozottak:
- a pikánsságot, szexet szóba se hozzam .. mi marad ? hol vagy, mi lesz ebédre, mit vásárolsz, kinek hogy sikerült a szüli- vagy névnapja, láttál-e valami jót a TV-ben, hogyan alakul az időjárás......    
Ennél azért többek, jobbak vagyunk. Ellenünk szól továbbá, hogy a  HC összeomlott, férjed már otthon lesz, te nem jelenthetsz be "váratlan" elmenetelt (csak a férjed...) hát nem tudom, mit és hogyan lehet(ne) tervezni egyáltalán ...
Én a múltkor eléggé árnyaltam, mit és hogyan szeretnék (összebújás) , de te nem részletezted sem akkor, sem ma.
Ma utaltam rá, hogy minden kapcsolat, házasság elfáradhat, előbb csak a "ma ne drágám ... fáj a fejem" ... aztán jön a külön hálószoba ...
Ha így éreznél irántam (mert benned is csökkenhet a libidó, nem csak bennem ..) akkor mi marad ?
Vegyek ki szabit azért, hogy kávézzunk, sütikézzünk tisztes, illedelmes ülőtávról egy presszóban, ahol még MR sem lehet a Zember ? Ahol felkacagni is illetlen ? 
Ha azt mondod, nézd, ne erőltessük a szexet, hát el kell fogadnom (hisz alapvetően én vagyok ennek az oka ..) de legalább legyen olyan intim, hogy tudjunk összebújni, átölelni egymást. Nekem ez fontos lenne.
Nem tudom neked mennyire. Ha semennyire, kérlek írd meg őszintén, oké ? Neked jó az írókád, meg tudod tenni kulturáltan, ha akarod."

Letaglózott a levél, mit tagadjam ! Nem hittem, nem gondoltam, hogy ennyi fájdalmat hordoz, hogy a kapcsolatunk ennyi rossz érzést, bánatot, elkeseredést okoz neki. Ha azt írom, végtelenül sajnálom, közel sem fejezi ki azt az érzést, ami eltöltött...
HOGYAN TOVÁBB ? Csak ez motoszkált a fejemben. Jóvá tehetem-e valamikorra a csalódásokat, amelyeket neki okoztam? Egyáltalán akarja-e, hogy lássuk egymást, hisz' a búvóhely hiányában nem sok alternatíva maradt .
Megannyi megválaszolatlan kérdés, s ráadásul az esős nap óta csupán egyszer beszéltünk.Akkor is inkább amolyan baráti csevej volt, mint meghitt beszélgetés.
Levelet nem ír, mintha teljesen el akarná zárni tőlem a csupa szív és lélek Csacsy Medvét !

Bárhogy akarnám, vagy ő akarná, már nem fogunk tudni elszakadni egymástól.
Nem tudom elképzelni, hogy ne tudjak róla, ne tudjam merre utazik a zörgős villamoson, épp  mikor megy le a metróhoz, mikor ázik, fázik, mikor rohan, mikor intéz maszekot, mikor unokázik, épp mit ebédel, ha hazaugrik, mikor osztály-találkozik, mikor hosszú-hétvégézik, mikor meséli el sokadszorra ugyanazt a történetet, mikor zsörtölődik, mikor bírál felül, mikor mondja, hogy én vagyok a hibás....Hogy ne kérdezze többé: Hol vagy Bicajka ?

Tudom hogy bennünk marad a tüske, de nem lehet kitörölni az éveket. Olyan nincs, hogy egyik napról a másikra úgy tegyünk, mintha soha nem lett volna egymással dolgunk (ráadásul kétszer is).

Bízom, és remélem, hogy a sorsunk is így akarja !