Azt gondoltam, már nem működök ott lent. Pedig nagyon is !
Korán ébredtem (nem először mostanában) , forgolódtam, tűnődtem, agyaltam.
Régen láttam ! - ez motoszkált a fejemben. Ha újra találkozunk, csak azt kérem majd ; öleljen magához ! 
Ne tegyen mást, csak öleljen és öleljen sokáig, szótlanul, mozdulatlanul !
Fel akarok töltődni szeretettel, élettel !

Rengeteg idő telt el nélküle. Ilyenkor félek, talán már nem úgy szeretjük egymást, hiszen az idő gyilkolja az érzelmeket.

Újra a megszokott kis szobában szeretnék lenni vele...újra a HC-ben ! 

Végre, végre ! Megvan az időpont, lehet készülődni, lehet kitalálni új játékokat....Az ötletek mindig az ő fejében születnek meg, és választok belőlük, s a megvalósítás már az én feladatom...

Egyik este érdekes idézetet küldött. És persze azonnal fel is adta a "leckét" . 
" Buja, csábító hangulata van. Erotikát sugall, szeretkezésre, néha perverzitásra csábít. És most újra itt vagyunk a csodák kapujában, ahová hamarosan be is lépünk.
Aztán jöhet a welcome drink, ami ellazít, segít, hogy legalább kikandikáljon belőlem az örömlány . ( néha azon gondolkodom, ki kellene próbálni, mennyi lazítás kellene, hogy ne csak kikukucskáljon, hanem elő is merjen jönni az a céda ).." (részlet egy korábbi - B4E  című- bejegyzésből)

- Mi lenne, ha megpróbálnál annyira ellazulni, hogy végre előjöjjön az a ribanc ? Öltözhetnél direkt annak ! De ha akarsz lehetsz fehér combfixben, vagy a köténykédben.......Na és tudod ! Már régóta spórolom a nagy nyereményem ! Mi lenne, ha nem költeném rád, hanem direkt elmarkecolnád tőlem ??
Mit lehet erre válaszolni ? Legyen ! Próbáljuk meg ! Sok év eltelt azóta, talán nem lesz annyira nehéz ügy. Bár hogyan kell markecolni, azt nem tudom, de majd megoldom..

Ülök, s várom. Pár perc telik el, s látom már jön. Egyik kezében kis meghívó jellegű kihajtható lap, másikban a pénz. Kopog, én intek szálljon be. Kinyitja az ajtót, de nem száll be.
- Elnézést, önt küldte a Ribanc-Iroda a markecolásra ? Itt van nálam az árlista, ebből szeretnék majd választani, persze amit a kis pénzem lehetővé tesz. - s azzal kinyitja a lapot, felolvassa a lehetőségeket, mutatja mit szeretne.
(a lap, egy régi árlista, amit egy korábbi játékhoz használtunk. Örömlány-szolgáltatásokat soroltam fel, szép díszes kivitelben....ÉS EZ MÉG MEGVAN NEKI :)

Izgatottabb vagyok, mint egyébként. Valószínűleg a rám váró feladat miatt.
Tudom -e a majd markecolás csínját - binját ? Tudok-e "ribancul" beszélni ? Minden esetre a sokputtonyos jót fog tenni. Kicsit erős, testes, már-már likőrjellegű bor először alaposan a fejembe szállt.
Átöltöztem a "ribancba". Ő az ágyon ült, várta a fejleményeket. A háta mögé "lopakodtam", átöleltem a nyakát, simogattam, benyúltam a zsebébe hogy megszerezzem a mesés összeget. De résen volt, mást akart. Maga elé vont, jelezte, inkább lejjebb keressek valamit. Kigomboltam a sliccét (igyekeztem kizárólag üzleti alapon működni), s elővettem a farkát. Nem volt kétséges, élvezi a játékot..Szoptam, csókoltam, nyaltam. 
Aztán hanyatt fektetett, ujjai megkeresték a csiklómat, elidőzött rajta egy ideig, majd a hüvelyemben folytatódott a kényeztetés.
Szinte el sem hittem, hogy újra érzem, újra élvezhetem őt. A hosszú hónapok alatt sokszor elképzeltem milyen lesz majd újra vele. 
Már a mélyben éreztem az ujjait, én a csiklómat izgattam. Nem kellett sok idő a kiéhezett puncimnak, a vágy megtette hatását.
- Megyek !!!! - ennyit tudtam mondani, szinte önkívületben.
A testem megmerevedett, mozdulni sem bírtam. Lassan oldódtam, visszazuhantam a valóságba, de a lelkem ott maradt a felhők felett. Határtalan boldogságot éreztem, s már biztos voltam benne, hogy hiába telik el bármilyen sok idő találkozástól találkozásig, hiába félek, hogy talán már nem úgy szeretjük egymást mint előtte. Semmi nem változik. Teljen el bármennyi idő, a szerelem szerelem marad...
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, míg ő simogatott, csókolgatott.
- Fordulj meg béjb ! - kérte, s én hátat fordítva neki, elétérdeltem. Egyik kezével megfogta a derekamat, másikkal belémnyúlt. Benyálazta az ujját, s óvatosan tágítani kezdte a ritkán használt barlang bejáratát. Kéjes érzés volt, kívántam, de kicsit féltem is. Régen voltunk így, ebben a pózban. Lassan, szinte centiméterről centiméterre hatolt egyre beljebb. Aztán mindkét gyűrűn átjutva, végre szabad volt az út. 
Nem élvezett belém, kiszállt, megfordított, fölém térdelt, farkát a kezébe vette, s izgatni kezdte. 
- Rád masztizok Bicajka ! - mondta. Izgatta magát, de nem akart elélvezni. A fenekem alá gyűrte a párnát, és megbaszott. Érzékien, aztán vadul nyomult belém, s mélyen bennem élvezett el. Fáradtan rámborult, megcsókolt, és jó ideig így maradt.
- Szeretlek ! - szólalt meg váratlanul. Nagyon jól esett ezt hallani, mégis meglepődtem - na nem azon, amit mondott, hiszen tudom hogy szeret - hanem mert nem szokta kimondani, de még leírni sem ezt a szót.
Nem válaszoltam, nem szóltam semmit. Öleltem, és boldog voltam hogy magam mellett érzem, hogy vele vagyok. 

Ebédre szendvicset ettünk - mint máskor - aztán beszélgettünk. Szinte mindenről, mint máskor. Jól esett a pihenés, a kis szunyókálás. Szeretek vele aludni. Teljesen a hátamhoz simul, átölel, s úgy szuszog a nyakamba. 
Néha motyog valamit, időnként felébred, újra beszélgetünk, de néhány mondat után újra elalszik..
Én általában fent vagyok. Ha megmozdul, igyekszem még közelebb férkőzni hozzá, hogy mindenhol érezzem, hogy kiélvezzem őt a hátralévő rövid idő alatt. 
Nemsokára indulnunk kell..
A kocsiban minden "marhaság", fontosnak vélt, és egyáltalán nem fontos dolgok jutnak eszünkbe, hogy húzzuk az időt.
De nincs apelláta, egyszer el kell indulni.... Kattan a kocsiajtó, intünk egymásnak, még nézem ahogy távolodik.

Magam sem értem miért nem mondtam én is akkor hogy szeretem?