Halasztanám a találkozót, csakhogy minél később jöjjön el a nyár előtti búcsúzás. Újabb több hónapos szünet következik nélküle. Ráadásul lesz egy hónap, amikor telefonon sem tudunk majd beszélni. Csak az esti levelek maradnak, ezek adják majd a vigaszt. 
Egyezkedés, de nem lehet halogatni, hiszen nyakunkon a nyári szünet....
Megbeszélések mi legyen, hogy legyen, mit és hogyan szeretnék. A különleges, utolsó, "szezonzáró" alkalomhoz különleges, izgalmasnak ígérkező ötletek is felbukkantak.Ma csak egyszerű kopogás, semmi extra, nincs tábla, nincs snitzer.
Beül, s máris valami különös hangulattal tölti meg a kocsit. Izgalom, várakozás, boldogság költözik be vele.
Azonnal megelégedéssel nyugtázza a rövid szoknyámat. Elismerem magam is, a napbarnított combok, és az azokat összefogó szűköcske, fehér szoknya csábos látvány a szakértő szemnek.
Aztán a HC.-ben - felfelé menet a lépcsőn - már "el is veti a sulykot". Mögöttem jött, a szoknyám alá nyúlt, és le akarta húzni a bugyimat. Annyira meglepődtem, hogy ellenálltam a kezdeményezésnek.
- Miért nem hagyod ?- kérdezi kópé pillantással. Időt spórolnánk meg, bent már nem kellene annyit vetkőzni.....
( Na, már a folyosón kezdődik a M.R.-ság....- gondoltam. :)
És valóban, nem vesztegettük az időt. Gyorsan előkerült a welcome drink, majd a mindenes táskáinkból a kellékek. Nyakkendők, alvómaszk, síkosító, Kék Vitéz, Gray fenekelő....Minden előre eltervezve, hiszen a forgatókönyv már napokkal előbb készen volt. Csemegézni akartunk a "legjobb alakításokból".

Első pillanattól vallatóra fogta a dolgot láncfűrész ügyben. Több éve már, hogy eltűntnek véli, azóta keresi rajtam (bennem) hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. De én körömszakadtáig tagadok, hiszen nincs ellenemre az ismétlődő kutakodás.
Ital, bemelegítő csókok. A vetkőzés sem várat soká magára.
Két széket tesz egymás közelébe, s úgy ültet rá, hogy az izgatható, gyönyört adó részeim szabadon maradjanak. Lábaim terpeszben, kezeimet a szék karfájához kötözi - stílusosan szürke árnyalatos nyakkendővel -, szememre felkerül az alvómaszk. Nem látok semmit, csak a matatás halk zaját hallom. A várakozás felizgat, nem tudom mi következik, s ettől még jobban izgat az elkövetkező a történések sora. Alig érezhető, finom, simogató érintésekkel kezdődik a játék. Végig az egész testemen, a nyakamtól a combomig. Lágy ecsetvonásokat érzek, méghozzá "sztereóban", hiszen két ecsettel izgat egyszerre, s a testemen keresztül újra színezi a lelkemet. Felhangol, pattanásig feszíti az érzékeimet. Aztán eltűnnek az ecsetek, s amikor megérzem magamban az ujjait, már alig bírom türtőztetni magamat. Mindkét nyílásomat egyszerre tartja izgalomban, csodás érzés, szinte megvadulok tőle. Egyik kezemet sikerül kiszabadítanom, s végre én is simogathatom magamat. A csiklómnál néha összeér a kezünk, cinkosok vagyunk a játszmában. Nem látom, nem érzem őt, ez nem jó, de nagyon izgató. Még jobban kívánom. Szeretném ölelni, érezni, megcsókolni, de nem tehetem, gúzsba vagyok kötve. Amennyire tudok az ujjaira ereszkedek, hogy minél jobban belém mélyedhessen. Olyan érzésekben van részem, amilyenben talán soha még. Már az orgazmusig elvezető minden pillanat is csodálatos. Az egész testem remeg, nem vagyok ura a mozdulataimnak. És indul a csoda, elérkezik a puncimba, magával ragad, emel, visz a fellegekbe, ott ringat az boldogságban.
Aztán óvatosan visszaenged a valóságba. Érzem a zsibbadt lábaimat, a kicsavarodott, még megkötözött kezemet. Kiszabadulok az önként vállalt "fogságból", és végre megölelhetem. Bánt, hogy az ő vágyaival nem törődhettem, miközben csodálom azért, ahogyan velem bánt.
Férfitól - nem mintha annyival lett volna dolgom - soha nem tapasztaltam ennyi odaadást. Az is különös, hogy ezt az odaadást úgy kapom, úgy élem át, mintha kényszerből kellene elviselnem, mintha tiltakoznom kellene ellene.
Teljesen betöltött egy meg nem határozható, mély szeretet, ami még a szerelemnél is többet jelent. 

Ez a szembekötözős figura nagyon bejön nekem. A székhez kötözéshez nem ragaszkodnék minden áron, de ez a "vakon" várakozás nagyon izgató. Persze kell hozzá a megfelelő partner, aki mindig kész új ötletekkel előállni, hajlandó a saját vágyai kielégítését az enyém mögé helyezni . Szerencsémre nekem vagy ILYenem .
( Nem emlékszem hogy valamelyik bejegyzésben esett-e már szó erről a három nagybetűről - talán igen -, sok-sok éve játsszuk ezt : I Love You ! Ennyit jelent ! Csak hogy egy pillanatra se felejtődjön el  :)

Felállva próbáltam helyretenni a porcikáimat, eltüntetni a "tetthely" nyomait, mikor egy furcsa kis "tócsára" lettem figyelmes.
- Nézz csak ide ! Mi lehet ez ? Csak nem bepisiltem ?? - kérdeztem tőle, mintha neki jobban kellene tudnia.
- Igen, láttam, hogy elindul egy apró cseppfolyás a combodon lefelé, de csak a szememmel tudtam követni ahogy utat keres magának a térded felé. Hozzáérni, megízlelni nem tudtam, hiszen mindkét kezem foglalt volt. De különös, izgalmas látvány volt. (nem a szexfilmeken olykor látható női spriccelés, hiszen nem volt akkora intenzitása) Ezt neked kell tudni, te érezhetted hogy mi történt !
Furcsán kezdtem érezni magamat. Nem lehet hogy nem vettem észre ha ez pisi. Talán a gyönyör közben annyira megfeledkeztem magamról, hogy spricceltem volna ? 

Az igazság nem derült ki, s azóta is csak találgatások vannak a "punciléről". Így nevezte el : PUNCILÉ !
Aranyos nem ?
Ha visszaidézem az aktust, valóban nem emlékszem néhány mozdulatra. Nem figyeltem másra, csak magamra, az érzéseimre, az átélt gyönyörre. Kicsit magam is meglepődtem hogy ennyire el tudtam vonatkoztatni a személytől, és csak az érzésekre koncentráltam. Csak később gondoltam rá, mennyire elfáradhatott ott alattam, hiszen a sok székláb erősen korlátozta a mozgásterét. Bizonyára az ő keze is elzsibbadt, s mégsem figyelt másra, csak rám !
De - mint ahogy azt később elmondta - ő is különleges élményt élt át. Elmondta, hogy mennyire izgalmas, hogy a hüvely és az ánusz fala milyen közel vannak belül egymáshoz. Nem lehet sem egyikben, sem a másikban úgy mozdulni, hogy a bent lévő ujjak ne éreznék egymást.
Valahányszor ezek a gondolatok végigfutnak a fejemben, szeretném szorosan magamhoz ölelni, hálából, s hogy érezze mennyire szeretem. 

Az ágyra feküdtünk, én hanyatt, ő fölém térdelt, farkát alaposan bekente síkosítóval, s melleim közé tette. Két oldalról megtámasztottam, hogy szorosabb legyen a hely. Úgy baszta őket, mintha a puncimban lenne. Gondolom azért nem ugyanaz a szorító érzés volt, de elélvezett. Talán nem volt akkora élmény, mintha bennem lett volna, s bevallom, nekem is csak kicsit volt izgató, de tudom hogy nagyon "mellmániás" és szeret a cickóimmal bíbelődni, foglalkozni. Most volt az első alkalom, hogy ilyen erőteljes módon fejezte ki irántuk való rajongását.

Mellém feküdt, és azonnal simogatni kezdett. Újra magamban éreztem az ujjait, hol követelően, hol finoman simogatott. 
- Vegyük elő a Kék Vitézt jó !?! - kérdezte, s én azonnal beleegyeztem. A számba dugta, ott nedvesítette meg, aztán a puncimhoz igazította, s a kezemet odairányította. Boldogan mentem bele a masztis változatba, hiszen már előkészítette a talajt a gyönyörhöz. 
Először csak "halkan" vibrált a Vitéz Úr, a csiklómat izgattam vele. Aztán feljebb tekerte, én is bátrabb lettem. Magamba nyomtam, ki-be mozgattam, néha a csiklómra is sor került. Nem kellett sok idő, s újra a gyönyörök mezejére értem. Alaposan elpilledtem, boldog kimerültségben nyúltam el mellette. Így pihentünk egy ideig, aztán megszólalt:
- Velem mi lesz ? Engem nem kényeztet senki ? Lehetne kapni egy kis szopást? Csak egy kicsit kérek !
- És aztán mi lesz veled álló farokkal ? - kérdeztem, miközben lejjebb csúsztam, hogy számba vehessem a farkát.
- Ne törődj vele, majd lekonyul.
Szoptam, csókolgattam, de igazi vad vágyat nem éreztem benne. Csináltam volna tovább, de alig érezhetően elhúzódott, jelezve, hogy hagyjam abba.
- Látod ? Ilyennek képzelem egy idősebb házaspár szeretkezését. Meghitt, egymásnak örömet szerző, boldog együttlét.
- Igen, ez valóban szép is lenne, csak szerintem alig vannak párok, akik így tesznek. 

Kicsit meglepő volt a nap. Nem nyalt, nem baszott meg, szinte "titkolta" előlem a farkát. Nem tudtam mire vélni, de azt gondoltam, ha most így szerette volna, hát legyen akkor így.
Ma a mély, igazi szeretet uralta a napot. Mindennek ellenére csodás volt.
Érdekes, ha otthon a tükörbe nézek látom a valóságot. A a helyenként megereszkedett, nem túl fiatal testet........Ám amikor vele vagyok, egy pillanatra sem jut eszembe ez a kép. Szépnek, fiatalnak  képzelem magamat, csinos feszes testtel. Ezt teszi velem, így varázsol NŐvé......
De ez mindenképp kölcsönhatás, hisz' ő is épp így érzi. Képesek vagyunk túllépni az időn, a környezet és az életkor "elvárásain". Nagyon pozitívan hatunk egymásra. Nem csak a környezetünktől lopunk magunknak egy kis örömteli időt, hanem az örökkévalóságból is.
Remélem ez a nap sokáig elkísér, kitart mellettem a nyár folyamán. Nagy szükségem lesz rá...  

Mert az ólomlábú idő, nagyon lassan halad, míg végre majd elballag szeptemberig..