Alig pár nap híján, négy hónapja ! Akkor láttam utoljára.
Kicsit félek, tartok a találkozástól. Lehet hogy megint köztünk lesz a láthatatlan függöny. Talán halványult, szürkült a szerelem, talán eltávolodtunk egymástól. Csak találgatni tudok, és remélni hogy nem így lesz.
Ha nincs érintés, nincs homlokcsók, nincs B4E (négyszemközt) beszélgetés felszínre kerül a kétség. Persze a telefonok és e-mailek jönnek, mennek, de azért az mégsem ugyanaz. 
A késlekedés fő okozója én vagyok, - bár az okok rajtam kívülállóak - miattam odázódik a "láthatás". 
A mai nap is később kezdődik, mert nem tudok kora reggel megszökni. Lopva csomagolom az ajándékokat, késő este - mikor már mindenki lepihent - pakolok, próbálom összeszedni a gondolataimat. 
Dupla formaruhát beszéltünk meg. Egyiket én ígértem, a másikat ő kérte. Még képet is küldött, hogyan "kell porondra lépnem" :)

Útközben már megkaptam a sust: 5 :)). Naná ! Vörös szalon ! A MI szobánk !  
Hirtelen megrohannak az emlékek, tudatosul a találkozás ténye, a rám váró élmény.
Fájóan hiányzott, bizsergett minden érte minden porcikám. Kívántam, minél előbb a karjaiban akartam lenni.
A szoba elé érve felhívtam :
- Ide rendeltek pizzát ?
- Igen. Hol vagy ? Már a célegyenesben ? - mintha elvesztette volna a humorérzékét.
- Nem ! Itt állok az ajtó előtt ! 
Hallom ahogy matat, mocorog. Ajtót nyit, de abban a pillanatban már "szemrehány".
- Miért nem szóltál előbb ? Nem volt időm meggyújtani a gyertyákat, és a bort sem nyitottam ki még ! - aztán nem szól többet, megvárja amíg lepakolok és magához ölel. 
- Bicajka ! Végre itt vagy ! 
Átölelem a nyakát, hozzásimulok és érzem ahogyan a boldogság szétterjed bennem. Megnyugszom, nincs láthatatlan függöny, nincs eltávolodás, csak MI vagyunk és a Love Story.
Az asztal gondosan elrendezve, tortaszeletek gyertyákkal, az ajándékok szépen sorba rakva, a bor felbontatlanul szomorkodik :))

Amitől leginkább féltem,  hogy az érzelmek elszürkültek. A négy hónap alatt azért voltak nézeteltérések, én sokszor nehezteltem amiért egy-egy este nem írt. Volt, hogy kioktatott, mint egy gyereket, s olyankor úgy éreztem, belegázol a lelkembe. Valószínűleg én is megbántottam néhányszor, s neki ugyanolyan rosszul eshetett. Ezért gondoltam arra, talán már nem olyan a kapcsolatunk, mint ezelőtt.

De most az ölelésben eloszlott minden kétségem, ugyanúgy szeretem, s nem tudnék meglenni nélküle.
Micsoda érdekes szerkezet a szív ! Időnként haragszik, néha csalódott, gyakran magányos, egyfolytában vágyakozó. Ide - oda csapong az érzelmek közt, ám akármennyi bánat éri, a szépet, a jót nem felejti. 

A viszontlátás minden boldogságát egymásba csókoljuk. 
- A mellénykédet elhoztad ? Ugye igen ?
Abban a pillanatban bevillant, hogy ugyan elhoztam, de a másik táskámban maradt, az pedig a kocsiban van.
- Jesszusom ! - fakadt ki belőlem a felismerés.
- Na, akkor sipirc lefelé ! De sietve ám ! - mondja izgatott szigorral.
Nem volt választásom - szerencse, hogy még nem voltam ruhadarabok híján -, így már szedtem is a lábamat. (Bevallom persze, hogy én is sajnáltam volna, ha elmaradna az esti levélváltásokban eltervezett, kidolgozott, "mellényes" jelenet )
- Na látod Bicajka ? Így már jó lesz ! Megtarthatjuk a PÖCS-állító értekezést ! De előbb kibontom a bort és koccintunk a boldog újévre is.!
Aztán belebújok a "mellénykébe" (ami egyébként kötény:), s ő körbemustrál, méreget, majd leül a székre elém. Érzem, most kell következnie ama bizonyos értekezésnek.....Belekezdek, mesélek erről, arról, tiszteletbeli taggá fogadom. Ígérem, hogy ezentúl is (csakúgy, mint eddig) BECS-ben tartom a PÖCSöt....Ő is fogadja, hogy méltóképp viselkedik majd, nem lesz elutasító, annál inkább segítőkész !
Mondanom sem kell, hogy a M.R.-ság (marharépaság)  a tetőfokára hág, mire mindketten mindent megfogunk és megfogadunk. 
- Na, most már itt az ideje megtudni hogyan is néz ki a gyakorlatban ez a PÖCS állítás ! - s már vetkőzik is. Én sem tétlenkedtem, nekikezdek megszabadulni a ruháimtól.
- A mellény marad ! - szól rám amúgy mellékesen, s folytatja a vetkőzést.
Az ágyon aztán  elszabadulnak az érzelmek. A négy hónap, amit egymás érintése nélkül töltöttünk el, alaposan kiéheztetett bennünket.
A szájára ültem, forró lehelettel "melegíti be" a puncimat, s már csókolja is a csiklómat, nyal, lehel, csókol...
Aztán lefektet, a fenekem alá tolja a párnát.  Eszeveszetten élvezem, s alig hiszem el, hogy ennyi sanyarú hónap után végre feltámad a Pinám.
Titokban attól féltem, hogy elfelejtette hogyan kell reagálnia, hogyan kell élveznie a kényeztetést. Szerencsére nem így történik, hiszen hozzáértő személlyel van dolga :)
Ujjai belém mélyednek, s egyre jobban elmerülök az érzésben. Már készülődik bennem a varázslatos befejezés, s magam is meglepődöm amikor megszólalok:
- Maradj ott ! - csak ennyit mondtam, ráfeszítettem magamat az ujjaira, és már élveztem is. Hosszan, mélyről és valami elképesztő erővel tört ki belőlem a négy hónapnyi hiányérzet.
- Akkor most jöhet a valódi a PÖCS-állítás ? - próbálja tréfásra venni a hangnemet, de egyáltalán nem tréfál. Farka a kezében, én a nyelvemmel érintem meg először, aztán körbenyalom a makkját, nyálat engedek rá, s fokozatosan a számba engedem... A régen várt íz, érzés, a hang, melyet hallat miközben szopom, valami megmagyarázhatatlan boldogsággal tölt el.
Míg nélküle voltam, a vágy is elhagyott, valahogy nem hiányzott a szex. Talán csak két.- háromszor maszturbáltam a négy hónap alatt.  Ám most minden elfojtott vágy a felszínre tört, alig bírok magammal.
- Gyere Bicajka, feküdj ide ! - azzal újra a fenekem alá pakolja a párnát, s már bennem is van. Nyom, lök, dönget, zihálva bassza a puncimat, én pedig emelem magamat, ellentartok, visszalökök. Kapaszkodom belé, ölelem, húzom magamra.  
- Csak te vagy ! - mondja, s egy nagy lökéssel kiengedi magából a forró, régóta gyűjtött édes nedvét. 

Ma nincs készen hozott szendvics, csupán hozott anyagból, helyben "főzött ebédet" eszünk. Csak kevés lustálkodásra, és beszélgetésre jut idő, de az önfeledt, boldog felüdüléssel telik.
Újjáéled bennem a NŐ, s ezt  - mint minden alkalommal - ma is neki köszönhetem. Látom és érzem, hogy a legjobb, legizgalmasabb tulajdonságokat bányásszuk elő egymásból.
Ha az mondanám ; imádom, rettenetesen zokon venné, túldicsérésnek minősítené, így aztán meg sem kísérlem...
Megelégszem annyival hogy nagyon szeretem...