Nagyon régen történt ilyen, hogy ennyire megviselt az elválás. Talán mert sok idő telt el mióta találkoztunk? Vagy túlzottan szentimentális lettem? Ki tudja ? 
Természetes volt hogy búcsúzás után hiányzik, de - mint afféle rendes feleség - megnyugvással értem haza, kompenzálva a - hiába is szeretném ha nem lenne - lelkiismeret furdalásomat. Ez aztán hamar elillant, de a hiánya sokáig megmaradt, s csak a napok múlásával csillapodott. Akarva, akaratlanul beleszürkültem a kötelességekkel teli hétköznapokba.
Ma azonban teljesen más a helyzet. A hiánya egyre csak fokozódik, s fogalmam sincs mekkorára duzzad. Folyton rá gondolok, s a vele töltött együttlétre. Magamon érzem az ölelését, a testét, ahogy hozzám simul. 
Ma nem kérdés várjak-e az írással, hagyjam-e leülepedni a történteket. Azonnal írni akartam, hogy a legapróbb rezzenés is még élénken bennem legyen. 
Az én születésnapomról  nem "született" blog. Sok oka van. Egy előző írás ami rosszul esett neki, aminek némely részét nehezményezte. Sokat beszéltünk erről, de igazán nem jutottunk egyezségre.Mintha lehűlt volna a kapcsolatunk. Beszéltünk ugyan minden nap, de csak semleges dolgokról. Egyikőnk sem kezdeményezte a flörtölést, nem beszéltünk érzelmekről, pláne nem szexről. Szó mi szó, megbántódott. 
Én meg dacos voltam, azt gondoltam; ha a túldicsérést mindig elutasítja, talán némi kritikát elfogad. Mivel sokszor megfordult már a fejemben, hogy nem írok, hát így tettem. 
Pedig lett volna miről írni. Boldog nap volt. Kedves ajándékokkal, tortával készült a születésnapomra. Sok szeretetet kaptam tőle azon a találkozón is, mint minden alkalommal.
Ahogy magához ölel, azonnal elmúlik valamennyi - sérelemnek vélt - félreértett mondat, eltörpülnek a kis nézeteltérések. Már nem számít semmi, csak hogy ott lehetünk egymásnak. 
Ennyi év után is csodás vele a szex. Alig várom, hogy érezzem a forró leheletét a lábaim között. Aztán ahogy ujjaival belémkúszik, ahogy mozog benne, izgat, közben melleimet harapdálja. Élvezem, ahogy belül forrósodok, s egyre magasabbra szökik bennem a vágy, míg végül feloldódok benne, s csak az övé vagyok testestől, lelkestől.

Ebben az évben még nem is láttuk egymást. A születésnapja is rég elmúlt. Ahogy közeledett a találkozó, úgy lettek a levelek egyre pikánsabbak. Megtöltődtek kétértelmű, sőt egyértelmű utalásokkal.
"...már csak hármat alszunk, és újra koccinthatunk drága Tanárnő kérem !!!! Aztán a Nebuló...fixírozza a
Tanárnő széplábát, követve szemeivel a varrás nyomvonalát, a puncija irányába felfele, SŐŐŐŐŐT !!!!! ....."
Ha nem ismerném, akkor is világosan érteném mit szeretne látni rajtam, ki leszek én, s ki lesz ő. S mivel jól ismerem, hallom a hangját, s látom magam előtt a félmosolyra húzódó száját, miközben ezeket a sorokat írja.
Éjfekete corset, varrásos harisnya, lábujjhegyen pipiskedés a "tábla" felső sarkáig, és szigorú arc, a tekintély hangsúlyozása érdekében.
Értem a "leckét", a mai napra Tanárnővé kell változnom.....

Az 5-ös szoba már a "mi szobánk, a mi kis világunk". Buja vörös színe az összes emléket előhívja egészen a kezdetektől. 
Mindenre koccintunk. Az újévre, a születésnapra, hogy újra látjuk egymást. Az ágy végén felveszi a hagyományos pózt, majd háttal fordít magának, s az ölébe von. Simogatja, csókolja a tarkómat. Nehezen állok a vágy útjába,de át kell alakulnom Tanárnővé.
- Nos nebulók, kicsöngettek ! Tessék szünetre menni -  szólítom fel kellő szigorral a bent lévő Nebulót, hogy hagyja el a termet. Betessékelem a fürdőbe, hogy készülni tudjak a meglepetésre.
Gyorsan szoknyát veszek magamra, hogy a varrásos harisnya és a  széplábam kellőképp érvényesüljön. Előpakolom a szerény ajándékot, meggyújtom a gyertyákat, és "becsengetek".
- Gyertek, gyertek ! Befelé !! Becsöngettek !
Úgy jött, mint egy igazi Nebuló, kicsit megszeppenve, fegyelmezetten.....Persze ez csak látszat volt, hisz' szerintem jól tudta miért kell várakoznia.
- Boldog születésnapot édes Nebulóm ! 
- Drága Tanárnő ! Annyira aranyos tetszik lenni, meg sem érdemlem ezt a sok ajándékot ! Arról nem is beszélve, hogyan fogom hazavinni ! De ez most nem is érdekes, inkább a harisnya varrásának az eredetét szeretném megvizsgálni Tanárnő kérem ! Lehet ?
De a választ már nem várta meg  - joggal gondolta, hogy beleegyezem - beszéd közben kezdett vetkőztetni.
Hasra fektetett, úgy közelített hozzám. Finom mozdulatokkal szétnyitotta lábaimat, s már éreztem is a forró leheletét a csiklómon. 
Nem sokat váratott magára a gyönyör. Ahogy belémnyúlt, néhány mozdulatot tett, már éreztem ahogy készülődik a belsőmben a várva várt csoda. Soha nem fogom megtudni honnan indul el, de a megérkezése minden alkalommal feledhetetlen.
Mit is írhatnék, hiszen nincsenek rá megfelelő szavak. A boldog érzés még tud fokozódni amikor  a gyönyör mámorában a karjába bújhatok, átölel, s csak annyit mond:
- Szeretlek Bicajka ! 
Kicsi pihegés, és már  csókolom, szopom míg a farka belemerevedik a számba. Aztán végre hosszú idő után magamban érezhetem. Lábaimat rákulcsolom a derekára, szinte nem engedem mozdulni. De erősebb nálam, kibontakozik, s egyre gyorsabban mozog, egyre mélyebben érezem magamban. 
A gyönyör őt is eléri, nekem feszülve élvez. Engem pedig eláraszt a meleg folyammal belém áramló összetartozás érzése.
Néhány másodperc, és boldog fáradtsággal ölel át .
- Szeretlek Bicajka ! - mondja miközben még szorosabban ölel.
Ilyenkor szűnik meg a világ, nem létezik más, csak mi ketten.  Egyikőnk sem mozdul, szinte eggyé olvadva öleljük egymást. 

Ma nem volt alvás. Sokat beszélgettünk, hiszen volt elég restanciánk. Be kellett pótolni a B4E (négyszemközt) alkalomra tartogatott témáinkat.
Nehezen váltunk el. A kocsiban is beszélgettünk még egy ideig, aztán kiszállva is szóval tartottuk egymást, mint akiknek eszében sincs visszatérni a valóságba.

Vele újra magamra találtam, s ilyenkor az a NŐ lehetek, akinek lennem nélküle aligha sikerül .