Van idő visszagondolni a múltra, hiszen a nyár elválaszt minket...Emlékek, levelek és néha telefonbeszélgetés tartja a lelket bennem. Hosszú az idő, amit nélküle kell töltenem.
Irtózatosan rossz érzés most kinyitni a postafiókot, mégis megteszem. Hülye vagyok, hiszen tudom, hogy nincs itthon, nem írhat, mégis naponta többször is megteszem..
Hiányzik ! Nincs MarhaRépulás, nincs évődés, nincsenek direkt félreérthető buja mondatok, vagy egyértelmű utalások a szexre.

Néhány héttel ezelőtt beszélgettünk ezoterikus dolgokról. Egy ismerőssel kapcsolatban merült fel az a téma,  ha az ember nagyon akar valamit, akkor az előbb-utóbb bekövetkezik.
Persze pasival ezoteriáról beszélni nem hálás dolog....Nem érzik, vagy nem akarják érteni (mert talán ciki ? ) mit is jelentenek a legegyszerűbb "képletek".
Régebben már említettem neki, hogy vonzottam be magamnak őt. Azt kellene mondanom: véletlenül, de véletlenek nincsenek....Minden történésnek oka van. Engem így kárpótolt az élet, így kapom meg azokat az örömöket, melyekben nélküle (vagy a másik azonos nevűvel, aki szintén Charlie ) soha nem lett volna részem..
- Majd egyszer elmondom, hogyan találtál rám, jó ?  - kérdeztem tőle évekkel ezelőtt. Persze meglepetten nézett, még hogy én találtam rá ???? Hiszen ő írt nekem üzenetet névnapomra ! Tisztán leolvasható volt az arcáról ez a két mondat.
- Jó, majd meséld el ! - mondta, de egyáltalán nem volt a hangjában sürgető kíváncsiság. 

Így aztán ez azóta sem történt meg, én pedig őrzöm a titkot. Gondoltam elég ha én és a sors tudja mi is történt. Ám most, hogy ilyen távolra zárt tőle a nyár, van idő felidézni, megosztani a titkot. 
Meséltem neki a régebbi, - 15 éves - kapcsolatomról. Tudott róla sok mindent, s amit nem mondtam el, azt a ravasz módon elcsent "regényemből" ( erről már esett szó egyik bejegyzésemben) megtudhatta. Azonos a nevük, így aztán csak úgy emlegettük, hogy a másik Charlie.....

Akkoriban nagyon rossz passzban voltam Másik Charlieval. Se vele, se nélküle kapcsolatban voltunk, a végét jártuk, de én semmiképp nem akartam beletörődni. Szükségem volt rá, még úgy is, ha nagyon ritkán láthattam, s a telefonon sem mindig beszélhettünk. Belépett a képbe egy másik nő, s én sejtettem, vagy inkább tudtam, ha ebben a korban ha egy kellően alkalmas nőszemély keríti hatalmába a pasikat, akkor könnyen beadják a derekukat. Ha más miatt nem is, leginkább a kényelem miatt.
Sajnos egyre inkább ez volt a helyzet, hiába akartam találkozni, hiába akartam menni hozzá, nem volt hajlandó. Teljesen elzárkózott előlem. Lassan elveszítettem az önbizalmamat, néha megalázkodtam, pedig tudtam, büszkén kellene elhagyni a terepet. De nem ment. Nem tudtam megtenni, szükségem volt rá. Végső elkeseredésemben az angyalaimhoz fordultam. Esténként kértem őket, adják vissza nekem Charliet. Sokat sírtam, miközben dühös voltam magamra, miért nem tudok túllépni már ezen a fájdalmas szerelmen...
Hónapok teltek el, nem volt egyetlen este sem, amikor ne kértem volna, hogy kapjam vissza őt.
"Drága  Angyalaim !
Kérlek járjatok közbe, segítsetek nekem, hogy visszakapjam Charliet, hogy újra vele lehessek !" - így szólt az esti "imám", s reménykedve vártam a másnapot.

" Charlie üzenetet küldött önnek ." - ez a mondat várt a postafiókomban, jelezve, hogy a közösségi oldalamon üzenet vár. Hirtelen nem is gondoltam rá, honnan tudhatja az email-címemet, honnan ismerheti a közösségi oldalamat, de igazából nem is érdekelt. Azonnal megnyitottam, hogy végre olvashassam mit írt.  
És akkor jött a meglepetés...Charlie volt ugyan a levélíró, de nem az, akire én gondoltam...

Az angyalok teljesítették a kérésemet... Ám mivel nem voltam konkrét, nem mondtam vezetéknevet, így a régebbi Charliet adták  vissza....

Tanulság: ".....jól vigyázz mit kívánsz, mert megvalósul.."

Gyorsan megjegyzem, ez semmiképp NEM PANASZ !!!  SŐT !!! 
Azóta is hálás vagyok a sorsnak (a nincs véletlennek :), hogy egymáshoz vezérelt bennünket.
Gyanítom, ő most váltig állítja, ő talált meg engem, hiszen ő írt üzenetet a névnapomra. Szinte látom, mennyire bosszankodik, s hajtogatja magában ; " de hiszen miatta léptem be a közösségi oldalra, megtaláltam, s hónapokat vártam, hogy írhassak a névnapjára!! "
Én azonban tudom, amit tudok !! 

  K Ö S Z Ö N Ö M  ! !