Több, mint 2 hónap ! Ennyi ideje nem láttuk egymást.
Meglepő, ha izgalom hálózza be a találkozás előtti napokat ? Tervezek, fantáziálok, összekészülök, fejben eljátszom hogy s mint jönnek majd sorban az események........
Aztán amire összeáll minden, halasztani kell..... Munka, betegség, munka....
Írjak? Ne írjak ? Ez a két kérdés kergeti egymást a fejemben.
- Ezt majd hogyan írom meg a blogban ? - kérdeztem tőle, amikor visszautasította a szexi alsókat.
- Ne írj blogot ! - válaszolta, s érezhető volt, hogy csak félig viccelt.
Nem tagadom, nem esett jól ez a mondat. Azt éreztem, mintha már nem érdekelné annyira az írásom, talán nem is okoz izgalmat az olvasás.
Hát ezért dilemmázok most is, bár előre tudom, nem fogom megállni, hogy ne öntsem ki a lelkem titkait.
Régen láttuk egymást, még a tavalyi évben volt az utolsó találkozásunk. Alaposan megkésett a születésnapi köszöntő. Volt idő hát a készülésre, a megvalósításra.
Később tudok indulni a megszokottnál, de tud róla, így aztán pár perc különbséggel egyszerre érünk.
Épp csak beparkolok, s már látom is a visszapillantóban ahogy mackós léptekkel közelít. Ahogy odaér - mint minden alkalommal - bekopog az ablakon.
- Szabad ?
- Ne kopogj, szállj be ! - válaszolok.
Mit szólna, ha egyszer azt mondanám (persze szigorúan csak viccből) NEM !
Ahogy ismerem, sarkon fordulna, és elballagna. Nekem kellene utána mennem, és "visszakönyörögnöm" a kocsihoz.
- Látom, most is elhoztad őket ! - nyitja szét a kabátomat, hogy alaposan megszemlélje melleimet.
Régen voltunk az egyesben, bár már minden szoba mintha a miénk lenne...
Meglehetősen sok csomaggal érkezek, hiszen készültem !
Még csak a pezsgő, üdítő, és a kis üveges -megszokott- tokaji kerül elő. A megkésett, Boldog Születésnapra koccintunk.
Az ágy végénél csókolózunk, ahogy mindig is tesszük. Kezei végigpásztáznak, felfedeznek újra és újra. Elveszünk egymás szájában, nem tudni melyikőnk nyelve erőszakosabb. Majd amikor már valamennyire kiélvezzük egymást, előrukkolok a kérésemmel.
_ Szeretném, ha most te vonulnál el egy rövid időre - s már adom is a kezébe az újságot, hogy ne nagyon unatkozzon a száműzetésben.
- Hova tetszik vezetni Nővérke kérem (mintha sejtené a folytatást) ? A röntgenbe megyünk ? Vagy pisilni visz ?
A Főorvos úr tud erről ? - remegő hangon beszél, és totyogva követ, mint egy aggastyán.
- Csak ide megyünk, tessék nyugodtan leülni, nemsokára jövök.
Becsukom az ajtót, és nekilátok a"meglepinek". Gyorsan Nővérkének öltözök, szülinapi szalvétával terítem meg az asztalt, előveszem az ajándékokat, és kis gyertyákkal díszített tortát imitálok a kókuszgolyókból.
Jézusom ! Nem hoztam gyufát ! - szembesülök a ténnyel. Muszáj lesz tőle kérnem. Résnyire nyitom a fürdő ajtaját, nehogy lelepleződjön a titok.
- Elnézést a zavarásért drága uram ! Mivel tudom, hogy ön egy tüchtig Pasi, így Önben van a reményem ! Van-e valamilyen gyújtószerkezete ?
- Persze hogy van hölgyem ! Bármi, amit csak kér ! Ha ide tetszene adni a táskámat, máris tudok prezentálni, nem is egyet !
Égnek a gyertyák, minden a helyén. Kinyitom az ajtót, rám néz, s látom rajta a meglepetéssel keveredő örömöt.
- Nővérke drága ! Na végre hogy itt van ! Már annyira kell pisilnem ! Segít nekem, aranyom ? De ha nem bánja, ülve maradnék !
- Persze Béla bácsi, maradjon csak ülve nyugodtan ! De a nadrágot azért vegye le, jó ?? Na ??? Jön már ?? Vagy nyissam meg a vízcsapot, hogy csobogjon ??
- Igen, az jó lenne, meg az is, ha megfogná Nővérke a pisilőmet. Sőt, az még jobb lenne !
Túlesünk az első "jeleneten", s a szobába érve újabb meglepetés és öröm van az arcán.
- Mit művelt Nővérke ?? nem érdemlem én ezt meg !
- Drága Béla bácsi, dehogynem ! Maga a legkedvesebb betegem, hiszen tudja. Isten éltesse még nagyon sokáig, jó erőben, egészségben ! És most tessék elfújni a gyertyákat !
Látom mennyire jól esik neki minden, ami történik. Pezsgőt bontunk, aztán sorra kerülnek az ajándékok. Némelyik alaposan meglepi.
Szexjátékok, szexi (playboy) alsók is előkerülnek.
- Ugye nem gondolja Nővérke, hogy ezt én haza tudom vinni ? - miközben szemléli a péniszmelegítőt, a péniszpórázt, s a női fejekkel díszített alsókat. Aztán kezébe akad az elegáns, hosszú, keskeny doboz, ami a Mr.Gray feliratot viseli. Ahogy kibontja, előkerül az ezüstszürke-fekete fenekelő, hivatalos nevén: megtorló paskoló. Ezüst oldala kissé párnázott, puhább, mint a fekete oldal, nyilván ez alkalmas megtorlásra.... Rövid ideig szemléli, és természetes, hogy azonnal ki is próbálja rajtam.
- Vallja be Nővérke, ezt direkt célzásként vette, hogy végre olvassam már el a könyvet ! De tudja mit ? Inkább üljön az ágy végére, mutassa a széplábait, és a cickókat is. Mind a kettőt !
Úgy tettem. "Nővérköpenyemet" kacéran félrehúztam, hogy kivillanjanak belőle a látnivalók. Egy ideig csak a szemét legeltette, aztán közelebb lépett, arcát a melleim közé fúrta, szorosan magához ölelt, s ahol csak ért, simogatott.
- A legjobb hely a világon ! - szólalt meg, mikor előbukkant levegőt venni. Megnézhetem közelebbről a többi részét is Nővérke ? Legyen szíves lefeküdni az ágy szélére !
Én szófogadóan követtem az utasítást, ő elém térdelt, levette a bugyimat, s egészen közel hajolt a puncimhoz. Nem ért hozzám, csak a leheletét éreztem. Forró volt, szinte meggyújtott. Így maradt, nem mozdult, s azt éreztem, nem kell sok, és élvezek. Ez a forróság ott lent, valami leírhatatlan volt. Megmagyarázhatatlanul izgató, s anélkül, hogy hozzám ért volna, olyan vágyat keltett, ami engem is meglepett. Lassan, óvatosan ért hozzám a nyelvével, alulról felfelé nyalt, mint a tölcséres fagyit, aztán megállapodott a csiklómnál. Annyira széttártam a lábaimat, amennyire csak bírtam, azt akartam, minél jobban belém férjen. Azt sem bántam volna, ha belém bújik, annyira kívántam. Ujjaimmal mélyen a számba nyúlva benyálaztam a kezemet, én is a csiklómat kezdtem izgatni. Aztán kicsit később, ahogy megéreztem az ujjait magamban, már tudtam, nincs sok hátra, valahonnan elindul az édes érzés, és egy időre itt hagyom a valóságot.
- Jó volt édeske ? - tértem vissza a hangjára. Nézd mit adok neked ? Kóstold meg magadat ! - azzal a számba dugta az ujjait, s megcsókolt, s együtt éreztük az élvezet ízét.
Nem volt kedvem mozdulni, csak feküdtem, élveztem a mennyei fáradtságot, a kielégült boldog pinámat.
Ő átfordult, s újra a lábaim közé fúrta fejét, csókolt, nyalt. Meredező farka szinte az arcomat érintette, de nem volt erőm mozdulni. Éreztem mennyire kívánja ő is a kielégülést, mégsem mozdultam. Egyre intenzívebben izgatott, de mintha kihalt volna belőlem a vágy......Egy idő után feladta.
- Nővérke kérem ! Lenne szíves leszopni ?? - szólalt meg - félig viccesen, miközben felült mellém, úgy helyezkedve, hogy a farka minél közelebb legyen a számhoz.
Kicsit elszégyelltem magamat amiért nem figyeltem rá, így most igyekeznem kell, hogy jóvátegyem a lustaságomat. Finom csókokkal közelítettem, simogattam, nyelvemmel épp csak érintettem, végül a számba vettem kéjre éhes farkát. Odaadóan simult ajkaim közé, néha egy-egy lökéssel igyekezett beljebb kerülni, így tudatta megelégedését, hogy végre vele is foglalkoznak.
- Ülj bele drágám ! - szólalt meg.
Valahányszor elhangzik ez a mondat, a legelső együttlétünket idézi fel. Akkor is épp így hangzott el a kérés, s ez bennem azóta is boldog, édes, bizsergető érzéssel párosul. Tövig ültem a farkán, élveztem azt is, hogy látom az arcát. Csókokat dobott felém, mélyen belémdöfte magát, szinte megemelt a farkával. A csiklóm hozzádörzsölődve elképesztő érzéseket csalt elő belőlem. Még mindig van tartalék újdonság, meglepő érzések, melyeket eddig nem éreztem, éltem át. Ezért csodás vele a szex, nincs két egyforma együttlét !
- Fordulj meg Béjb ! - szólalt meg a kéjhez közelítve. Hátulról akarlak, látni akarom a gusztaseggedet !
Olyan mélyen hatolt belém, hogy szinte magára húzott. Megemeltem a seggemet, kezemmel pedig a csiklómat izgattam. Derekamnál fogott, úgy irányította a mozgást. Néhány lökés még - éreztem, ennyi lehet hátra és elélvez, hát vadult tekertem a csiklómat, hogy utolérjem.
- Belédlövök Bébi ! - hangzott a varázsmondat, s éreztem amint megmerevedik, majd egy nagy, forró lövellésben kezd oldódni. Minden találkozás egyik legédesebb pillanata, amikor teletölti a hüvelyemet a bőséges nedvével. Egy ideig még így pihegünk, aztán kezd kicsusszanni belőlem ;
- Kilöksz Bicajka ? - kérdi tréfásan, mintha én tenném, mintha rajtam múlna, hogy a farka kielégülten pihenni tér.
Ma kivételesen nincs alvás, csak pihenés, beszélgetés, egymásra figyelés, összesimulás, boldog "tudatlanság", a világ kizárása.
Zuhany, smink igazítás, pakolás. Mindig ennyi marad a nap végére. Ám ma több a feladat.
Mi legyen az ajándékokkal ?? A Mr.Gray fenekelővel, a szexi alsókkal, a faroknál-vezetővel, kis kötött sapkával, amit hideg esetén kimondottan a péniszen kell(ene) viselni ?????
De ez már nem kérdés, hiszen elhangzott már kibontáskor is:
"- Ugye nem gondolja nővérke, hogy ezt én haza tudom vinni ? "
Így hát nem volt kétséges, némelyik darabot én fogom birtokolni, némelyik pedig a szemetes martaléka lesz.
Azóta is a "játékos" fiókomban lapul a fenekelő (úgyis azt mondta: - Na valljad csak be, ezt magadnak vetted! - pedig NEMIS !!!! ) és a női fejekkel ékesített két szexi alsó.
A kocsihoz menet kissé fájó szívvel szabadultunk meg a fölösleges "cuccoktól".
- Lehet hogy valakinek még majd örömet szerez. - mondta, és igaza lehet, bár soha nem fogjuk megtudni.
Nézem a visszapillantóban, ahogy távolodik. Visszanéz, talán érzi, figyelem.
Az ő szíve is annyira nehéz lehet, mint az enyém !
Újabb marcangoló hiányérzet, emlékekben, történésekben élés, elmélyülés bármiben, ami hozzá köt.
Várni a napi telefonokat, lesni az esti e-maileket.....
Ennyi marad, ennyi jut !
De legyen hála az égnek, hogy ennyi is jut !
