A Mr. Gray fenekelőt nem otthon hagyni !  Meg a cickókat sem ! - ez volt az előző esti utolsó instrukció.
Gyorsan beállok az egyetlen üres helyre, s közben figyelem merre lehet. Késtem, hát gondoltam már türelmetlenül sétál fel,  s alá. Kicsit nyugtalan lettem, mert nem láttam sehol, pedig már 15 perccel volt több a megbeszélt időpontnál.
Nem néztem reggel a levélládámat ! Lehet hogy írt, talán nem is tud jönni, talán valami közbejött ?
Ám mire végigfutottak a fejemben az ostoba gondolatok, meg is pillantottam a tükörben. Háttal állt, nem láthatott.
Telefonon hívom ! -  gondoltam, hátha azt hiszi, nem érek ide időben...Hallom, hogy csörög, látom amint előveszi a telefonját, megnézi ki hívja.
- Szia Bicajka ! Merre vagy ?
- Fordulj meg lécci ! - válaszolom, s gondolom egyértelmű a kérés.
- Merrefelé ? Jobbra át, balra át , vagy hátra arc ?
- Hátra arc, itt vagyok a hátad mögött, csak kicsit előre kell jönnöd.
Három akkurátusat kopog a kocsi ablakán, s illedelmesen vár.
- Gyere, nem mondom hogy  nem szabad !!!
Beül, befészkeli magát mellém, és nem hagyja szó nélkül a miniszoknyát.
- Nahát ! Végre előkerült a rövid szoknya ! Ez lesz ám a buszsofőrök nagy öröme !
Előre nézek, hiszen vezetek, de érzem magamon a vizslató szemeit. Minden részletemet megvizsgálja - egyenlőre csak elméletben, de tudom a gyakorlati rész is nagyon jó lesz.

Kipakolás, elhelyezkedés, aztán a "vizsgálódás" fizikailag is folytatódik.
- Na nézzük csak, mi van a szoknya alatt ! Fehér bugyingó ! Vegyük csak le szépen, hátha találok alatta valamit ! Hát mi van itt? Mondjad csak, mi van neked ?
- Pinám, kérlek, p i n á m !
- És milyen szép ! - vágja rá miközben ujjai már felfedezésre indulnak. Simogat, ízleli a nyakamat, belecsókol a fülembe . Már ezzel is alaposan felkorbácsol, élvezem minden mozdulatát, érintését.
Alaposan kiélvezzük egymást, ideje a Welcome Drinknek.
- Nagyon szeretem a csíkosat, tudtad ? - honnan tudtam volna, soha nem került szóba. - Olyan kis tengerészes vagy ma.
Udvarol, dicsér, s miközben én előveszem a fenekelőt, meglepődve figyelem hogy az ő táskájából mennyire szokatlan, furcsa - mondhatnám ide nem illő - dolgok kerülnek elő .
- Jézusom ! - szólalok meg önkéntelelenül, amikor meglátom az ollót, szigetelőszalagot, ragtapaszt.
- Ne ijedezz ! Csupán nem akarom, hogy szeméremsértés legyen a dologból, ezért ki fogjuk takarni a kritikus részeket ! - ölel át, simogat, csókol, nyugtat.
- Szeretnél valami mást ? - kérdezi.
Azt akarom, nyaljál ki! - mondom kicsit félve, talán halkan is, hiszen nem erősségem az "efféle" beszéd.
- Mondja szépen még egyszer !! - szólít fel határozottságra.
- Azt akarom nyaljál ki ! - ismétlem meg hangosabban, és milyen érdekes ! Mennyire jól esik kimondani !
Nem tétovázik, a még maradék ruháimtól is megszabadít. Aztán egyenlő darabokat vág a szigetelőszalagból, s mellbimbóimat X alakban leragasztja.
- Na tedd csak szét a lábaidat ! - nyúl a pinám felé, azt is leragasztani készül. Felteszem az egyiket az ágy támlájára, hogy jobban hozzám férjen.
Míg leragasztja a "nyílást", arra gondolok, mennyire élvezetes lesz a levétel !
Nézeget, méreget, elégedetten elkattint néhány képet.
- Na feküdj csak le ! -  terel az ágyra. Keresztbe fektet, fenekem alá tolja a párnát, fejemhez széket illeszt, karomat a támla köré kulcsolja, és ragtapasszal összeragasztja. Szememre -  ugye épp most nem hoztad el az alvómaszkot ! - szöveg kíséretében -  törölközőt terít. Kicsit kényelmetlen, kicsit fóbikus, de alig várom mi fog történni. Bár vannak sejtéseim, de a módszer - amit alkalmazni fog - felettébb kíváncsivá tesz.
Meleg lehelet a pinámon, alig érezhetőek az ajkak és a nyelv sejtelmes érintései. Ölelném, húznám magamhoz a fejét, hogy jöjjön közelebb, beljebb, de nincs mivel. Emelem a fenekemet, így próbálom leküzdeni a távolságot. Érzi, mennyire akarom magamban tudni, ezért kis idő elteltével "megszünteti a cenzúrát". Nyal, meleget lehel, isteni érzés. Lábam már a nyakában, keze a seggem nyílását izgatja, egyre beljebb, beljebb kerülve.  A pinámban is érzem már, egyre gyorsabban, egyre mélyebben. Önkéntelen mozdulattal kifeszülök . Élvezek ! Ez az érzés mindig egyszeri és megismételhetetlen, minden alkalommal más, de egyformán csodálatos, és nélkülözhetetlen!

Kicsit pihenünk.  Marharépulunk egy keveset, hiszen anélkül soha nem telik el sem az együttlét, sem egyetlen telefonbeszélgetés sem.....Ütögetem a Mr. Gray paskolóval, hősiesen tűri, sőt nem is bánja. Nem szól, de látom, többet, mást szeretne.
- Mit is írtál ?? - "Édesem, szólni, szólni !!" - Ugye ez volt a válasz arra, amiért legutóbb nem tettem utalást a "fáradtságomra" ? - mondom, mert látom, már szeretné ha abbahagynám .
- Igen, így volt ! Jó ! Akkor kérhetek egy leszopást ?? 
Nem válaszolok, lejjebb kúszok, és a számba veszem...A sóhajai megnyugtató visszajelzések. Ő is belemozdul a számba, tolakszik, igyekszik még beljebb jönni. Megfogja a fejemet, magára húz. Élvezi ahogy szopom.
- Ülj bele drágám ! 
- Ahogy fölé kerekedek, megfogja a melleimet, s itt is"megszünteti a cenzúrát".
Lovagolok rajta. Így olyan mélyre tud döfni, hogy szinte a gyomromban érzem a makkját.
- Fordulj szivem, hátulról akarlak ! Látni akarom a gusztaseggedet !
Fordulok, emelem a fenekemet, hogy újra mélyre kerüljön. Kezemmel a csiklómat izgatom, érzem amint gyorsul, liheg, motyogja "szeretlek kisbicaj, jó veled baszni".......
Aztán egymás után néhány megfontolt, komótos, nagyon mély lökés, gyorsítom a csiklóizgatást, érzem, most együtt élvezünk !

 Egymásba bújós, megszokott pihenés Átkarol, én megfogom a kezét, hogy esélye sem legyen a szökésre. Még néhány mondat, időnként elhalkuló szavak, aztán csend. Magunkba feledkező boldog pihenés. 
A telefon ébresztője zökkent vissza.  "Mindjárt indulni, menni kell" ismétlődik a gondolat, s zuhanyozás, öltözés közben is ott gonoszkodik a fejemben.
Melltartómat csatolom magamra a szokásos módon. Elöl a kapcsos rész, hátul a kosarak. Még  nem láthatta ezt a módszert (dehogynem, csak marhul) , vagy eddig még nem vett róla tudomást, mert odalépve így szól :
- Jaj, ez nagyon tetszik ! Így csókolózás közben, ha átölellek, akkor hátul is lehet csöcsörészni !!!
Aztán az ágy végére ül, még matat valamit, s átölelem.
- Megölelsz egy ilyen vén pasast ??
- Meg hát, mert nagyon szeretem ! Meg mert Marharépa, azért is!
- Akkor is szeretnél, ha nem lennék Marharépa ? - kérdezi.
- Nem, ennyire azért nem, de szeretnélek akkor is !! - és már facsarodik a szívem, mert a következő fél órára gondolok.
Fájdalmas az elválás, hosszú idő telik majd el, mire újra látom. Tele leszek a hiányával, sőt lesznek hetek, mikor még a hangját sem hallhatom ....
De nincs kegyelem, mennünk kell. Kiszáll, elindul, s látom a tükörben, matat a telefonján. Felhívom !
- Engem akarsz hívni ??- kérdezem, hirtelen azt gondolva, mintha számára nem is létezne kívülem más !
- Nem de sajog utánad a szívem !! - válaszol .
Legszívesebben kiszállnék, utána mennék, és újra magamhoz ölelném. 

Már jó ideje úton vagyok, mikor csörög a telefonom !
- Édes Kisbicajom, Bébibogyóm ! Most tudatosult bennem, milyen hosszú ideig nem látlak...Szabad köszönni a mai napot ??? Nagyon hiányzol, és szeretlek...
- Drága édes szivem ! Nagyon fogsz hiányozni ! És én is nagyon szeretlek, ezt tudd !