Csaknem három hónap, végtelenül hosszú idő !
Izgalom és vággyal fűtött feszült várakozás előzte meg a találkozást.
És végre el is érkezett a reggel, a korai ébredés, remegés a gyomorban. Mi legyen, hogy legyen, mit vigyek, mibe öltözzek.....
Szinte egyszerre érkeztünk. Alig álltam meg, már láttam ahogy közeledik.
- Naná, hogy bekopog ! Vagy most azért se' ? - fogadtam magammal.
- Tessék ! Szabad ! Gyere be ! - invitáltam a jól ismert mozdulatsor után.
- Szia Bicajka ! Hogy vagy ? - kérdezi, miközben beül mellém .
- Most már jól, köszönöm ! - hajoltam hozzá, hogy viszonozzam az üdvözlő puszit.
Miközben beszél - elhoztad a cickókat, növesztetted is őket? ...ilyesmiket - indulok, figyelem őt is, és a forgalmat is. Beszélünk az előző napok történéseiről, és egyszer csak "elhajtok" a HC mellett.
- Most akkor hozzátok megyünk ? - fordul felém mosolyogva.
- Basszus ! Nemigaz ! Hát ilyen nincs ! - konstatálom bosszankodva a malőrt. Semmi baj, itt visszafordulok, és már újra ott is vagyunk. Balra fordulás, vissza jobbra, irány újra a HC .
- Nem itt kellett volna befordulni? - kérdezi amikor ismét elsuhanok a HC mellett, csak most a másik irányba.. Most akkor lapát ?? Megmondhatod nyugodtan, nem kell éreztetni, hogy nem akarsz jönni a HC-be ! - hallom valahonnan messziről, mintha nem is én ülnék itt. Szinte elsüllyedek "szégyenemben". Nem lehetek ennyire béna !
- Dehogy ! Nincs lapát, csak nem figyeltem, bocs ! Bemegyünk az áruház parkolójába,onnan tudunk újra jobbra fordulni.
- Oké ! De itt is át tudsz menni ! - mutat a benzinkútra . Persze csak ha jönni akarsz a HC.-be !
Ennyi "ciki" után végre sikerült megérkeznünk. Azért már a kezdet is ígéretes ! Régen találkoztunk, legalább kikocsikáztuk magunkat ! :)
Kicsit beteg vagyok, fáj a torkom....pár napja még nem gondoltam, hogy egyáltalán találkozhatunk. De a drágám bevállalta a fertőzésveszélyt !
Finom, óvatos kis gyógypuszikat kapok. Ez a bevezető,barátkozás a bacikkal. Szerinte ma legyek én a hármaska....majd azt játsszuk, hogy egy szobában fekszünk, egymás mellett.
A Négyeske és a Hármaska....
Névnapra (is) "gyűltünk össze", hát koccintással kezdünk. Előkerülnek az ajándékok, csokik, és egy fantasztikus könyv. Filmekről, melyben szerepük szerint isteni színésznők és színészek dugnak. ....
Nézegettük, s ez kellőképp megalapozta az izgalmunkat. Ideje volt, hogy egymással is foglalkozzunk. Gyors vetkőzés, és máris az ágy előtt térdel. Fenekem alatt a párnával igyekszem minél lejjebb csúszni, hogy minden kis résbe beférkőzhessen a nyelvével.
Meleg lehelet, épphogy érintés...ezektől megőrülök, annyira élvezetes. Lassan közelít ujjaival, egyszerre izgatja mindkét nyílásomat. Aztán begyorsul, én is beszállok. Kezem a csiklómon, néha találkozik a forrós szájával. Istenien nyal,s én alaposan ki vagyok rá éhezve. Minden pillanattal fokozódik az élvezet, s aztán eluralkodik rajtam a mindennél édesebb érzés.
Feljön mellém az ágyra, átölel, türelmesen várja míg magamhoz térek.
- Jó volt Bicajkám ? Szeretlek Bébibogyó ! - s még szorosabban ölel, s én boldogan bújok meg az ölében.
Csak picit pihenünk, mert szeretném, ha ő is érezné a boldog mámort.
Na és nehogy a M.R.-ság kimaradjon, feláll, a táskájában keresgél. Már tudom, megint valami extra tervet eszelt ki. Egy kis elemlámpát és óvszert bont, s ráhúzza.
- Tedd fel magadnak Bébi, megvilágítjuk a lényeget ! - hangzik a kérés, és persze hogy benne vagyok a dologban.
- Guggolj fölém ! - bekapcsolja a lámpát, s már látom a kezében a masinát. Lefotózzuk ezt a világító puncit jó ? - kérdezi, de már kattogtat is. De a lámpa a gravitációnak jobban engedelmeskedik, mert minduntalan elhagyja a helyét.
- Na jó, akkor hagyjuk ezt, inkább készíts fel a "harcra" ! - kéri halkan, kezébe fogja a farkát és amint lecsusszanok, máris a számba adja. Nem tart sokáig, szinte csak párat csókolok a makkján, néhányszor a számba mélyed, s megszólal.
- Ülj bele kérlek !
Szemből guggolok fölé, magamba igazítom, s minden ereszkedésnél érzem, ahogy egyre jobban kitölt.
- Fordulj Bébi, tudod, hogy jobban szeretem a gusztaseggedet látni. miközben baszlak !
Csípőn ragad, így tart ellen a döféseknek. Egyre gyorsul, én izgatom a csiklómat, rohamosan közeledünk a csúcs felé ! Ismerem a mozdulatait, tudom mikor ér oda, igyekszem tartani a lépést. Egy pillanatra megfeszül, hallom a hangját " belédlövök Bébi! ", s érzem ahogy elönti a hüvelyemet a forró nedve.
Ennyit még egyik alkalommal sem aludtunk, mint most. Néha motyogtunk valamit, szorosabbra fogtuk az ölelést.
Majdnem 2 óra telt el, mire magunkhoz tértünk.....
- Hármaska, jóreggelt ! Van valaki a vécén?
- Négyeske drága ! Jó reggelt ! Ha ketten vagyunk a szobában, és én itt fekszem, akkor ebből logikusan következik, hogy a WC üres. Nem gondolod ?
- De igen Hármaska drágám, de azért mit lehet tudni ??? De kimegyek, megnézem, jó ?
Késői ebéd, közben beszélgetés. Mesél, én ritkán jutok szóhoz, de nem is bánom....Szeretem hallgatni.
Zuhanyozás, öltözés, indulás a valóságba.
- Ölelj meg kérlek, adj nekem egy adag szeretetet az útra és néhány napra. Hagyd hogy feltöltődjek ! - kérem. Átkarolom a nyakát, ő magához húz. Egyikőnk sem szól, csak öleljük egymást.
Kifelé jövet megszólalt a telefonja......kicsi gubanc a nejjel, lemarad, hosszan beszél....
Aztán hirtelen megváltozik, Picit hűvösebb lesz.
- Míg ő szegény ügyekkel kínlódik, én itt hetyegek a barátnőmmel ! - mondja, s bevallom nem esik jól !
Érzem, lelkiismeret furdalása van. Bennem pedig bűntudat ébred. Egész úton nem enyhül. Visszafogott, kicsit hűvös, távolságot tart.
Nehezen válok el tőle, most méginkább vele maradnék.
Az jár a fejemben, időnként ő is mennyire magányos lehet.
Talán ő is tőlem kapja a feltöltő ölelést ?
