Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

th_1.jpgHosszú ideje semmi....
Néha egy levél, de más nincs. Nincs telefon, nincs remény a találkozásra.
Hideg, hétköznapi mondatok, nincs kérdés, nincs érdeklődés.

Mérlegelem a fejemben, vajon direkt tesz így, vagy valóban ennyire megbántottam/megbántódott. Nyilván én másként érzékelem a történteket, hiszen nem nekem kellett "elszenvednem".
Furcsa, nemszeretem időszak ez, ami már május óta tart. 
Egyáltalán lesz-e még majd másképp ?
Vagy lassan- lassan belesüppedünk az elmúló idő mocsarába ? S  hová, mivé lesznek ezeknek a történéseknek az emlékei ?   Lehet-e feledni őket ?  Biztos vagyok benne, hogy nem !

Írhatnék, de kinek ?
Írhatnék, de minek ?
Írhatnék, de miről ?
Írhatnék, de miért ?
Írjak ? Érdemes ?
Írjak ? Érdekes ?
Írjak ? Olvassa ?

Keseregjek ? Sajnáltassam magamat, sirassam az elmúlt időt ? Nem, nem teszem. Szavak nélkül, magamban szomorkodom. Nincs kinek elmondani, nincs kivel beszélni, nincs kit meghallgatni, nincs akiről tudnom kellene mi történik vele.

Közeleg a névnapom, talán akkor  valami....
Kísérteties a hasonlóság a - most már - 11 évvel ezelőttihez....Akkor is vártam, hátha végre jelentkezik, hátha végre beszélhetek vele. Csak akkor még más volt a vágyakozás tárgya..
Végül a sok kérés, ima meghallgatásra talált,csak épp egy másik  - hasonló nevű - pasi jelentkezett...
Ő volt, s azóta is van, s remélem lesz még....

Végtelennek tűnik, ahogy telnek a napok nélküle.Reménytelenek, üresek, szomorúak. Csak a  KÖNYVÜNK ad vigasztalást. Néha-néha beleolvasok, s akkor úgy érzem, mintha velem lenne...
Kis öröm, kis remény, de legalább ez megmaradt nekem.

Így telt a szomorú nyár, néha egy levéllel, egy kis üzenettel, információval magáról, s a vele történtekről...
S aztán lassan- lassan rászoktunk a csetelésre, (persze csak módjával, s azt isi nagyon óvatosan). Nem voltak személyre szóló kedveskedések, csupán tárgyilagos, ám mégis sokat sejtető képek, szövegek, megosztva a közösségi oldalról. Néha azért "belemélyedtünk" a személyeskedésbe is, de nem fajultak el a dolgok....
Ahogy telt az idő egyre nyitottabbá, újra bizalmasabbá váltak a levelek, üzenetek, s a ritka telefonos beszélgetések is...
Egy dal, egy kis pajzánkodás már elővillantotta a régi M.R.-t, s bennem új remény ébredt, talán annyira mégsem rontottal el mindent.
Végre jött egy vidámabb, biztatóbb üzenet

Tudtam, most már szépen, lassan minden halad a maga útján. 
Fokozatosan sűrűsödtek az üzenetek, gyakrabban beszéltünk, s a levelek is szaporodtak. Bár a tartalmak eléggé visszafogottak voltak, de voltak....
Enyhült a szomorúság, örömmel töltődtek a napok melyeken hallottam róla, s egyre az járt a fejemben, mikor fogja forszírozni a találkozót. Hiszen a nyilvános helytől - ahol nem karolhat át, nem érhet a vállamhoz - teljesen elzárkózott. A HC megszűnt létezni, oda nem mehetünk.

Akkor mi marad ? Hogyan tovább ? 

Most, hogy végigolvasom a bejegyzést, szinte el sem hiszem, mikor írtam az első pár mondatot. Nyár eleje volt amikor elkezdtem, írni, s aztán abbamaradt. Nem tudtam lesz-e még folytatás, lesz-e még miről írni. Kitörölni nem akartam, s lám, milyen jól tettem !

Az idő nagy ravasz, mindent megold...
Van hely, lesz találkozás. 
Remélem, nem telik majd el két találkozás között újra ilyen végtelennek tűnő  sok idő.

 

Szerző: ELSA  2019.11.21. 11:34 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://az-elet-dolgai.blog.hu/api/trackback/id/tr6914978224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása